Ne legyen tök a dinnye!

A sárgadinnye egyszerűbb eset, mert túlérő. Leginkább a teljes érés előtti állapotban kerül a piacra, ugyanis így a legkönnyebb veszteség nélkül szállítani. Szerencsés esetben szobahőmérsékleten utóérik, azaz eléri a teljes érettség állapotát. Héja kivilágosodik, a kocsánnyal ellentétes végén megpuhul, és jellegzetes, kellemes illatot áraszt. Éljünk az utóérés adta lehetőséggel, hiszen így teljesen érett, kiváló sárgadinnyét fogyaszthatunk. (És mi történik nem szerencsés esetben? Ha a dinnyét túlságosan korán szüretelik, alkalmatlanná válik az utóérésre. Az ilyen gyümölcs fakul, fonnyad, és nem cukrosodik igazán.)

Dédapáink korában még divat volt sóval, borssal, fűszerekkel is ízesíteni a sárgadinnyét. De vékonyra vágott sonkával tálalva különleges előétel még napjainkban is. Gyümölcslevest, egy kis alkohol hozzáadásával pedig kiváló bólét is készíthetünk belőle.

A görögdinnye érettségének megállapítása szinte már tudomány, mert érésének nincsenek olyan egységes jelei, mint a sárgadinnye esetében. És ami a legnagyobb gond, hogy nem utóérő. Így aztán, ha teljes érés előtt szedik le, soha nem fog beérni (a túlérett gyümölcs pedig már veszít értékéből). De azért némi gyakorlattal és egy kis érzékkel rá lehet jönni az érett dinnye titkára. Aminek egyik legjellemzőbb jele, hogy kopogtatásra mélyebb, kongóbb hangot ad, a héj színe sötétebb és egyúttal fényesebb, a termésnek a talajjal érintkező része pedig besárgul. Ha a tenyerünkbe fogott gyümölcsöt a kés fanyelével megkopogtatjuk, jellegzetes rengést tapasztalhatunk.

A görögdinnye önmagában fogyasztva is remekül üdít, de gyümölcssaláták alkotóelemeként is kiváló.