Szőlőskertek korai éllovasai

Igazi magyar fajta, még a XX. század elején a legendás Mathiász János nemesítette Kecskeméten, a Muscat Ottonel és a nálunk ismeretlennek számító Bronnerstraube szőlők keresztezéséből. Július közepétől érik, jellegzetesen finom, muskotályos jellegű gyümölcsöt ad, ezért inkább csemegeszőlőként ismerjük. Ennek ellenére zamatos bort is készítenek belőle, amely jó eséllyel pályázhat az év első bora címre. Azt mondják, savakban szegény, ezért nem tartós, de ez nem okoz gondot, hiszen itatja magát és gyorsan elfogy. Maga a szőlő magas cukortartalma és vékony héja miatt ki van téve a darazsak támadásának, esős időben pedig könnyen megrothad.

A Csabagyöngye később több szőlőfajta nemesítésének alapja lett, például a szintén népszerű Irsai Olivérnek is egyik szülője. Az Irsai Olivér egyébként hazánk második legelterjedtebb csemegeszőlő-fajtája. Megszületése Kocsis Pál nevéhez fűződik, aki 1930-ban nemesítette a Pozsonyi és a Csabagyöngye keresztezésével. Házi kertekben főleg csemegeszőlőként fogyasztják, míg a borászatokban intenzíven muskotályos zamatú és illatú bort készítenek belőle. A Csabagyöngye után, augusztus elején kezd érni, de annál sokkal tartósabb, vastagabb héjú. Emiatt fürtjei sokáig a tőkén hagyhatók, hosszabb időn át szedhetők. Borkészítés esetén azonban az optimális szedési időre ügyelni kell, mert túlérve a fajta illat- és zamatanyagai már nem az igaziak. Közepes nagyságú fürtjei, kicsi bogyói miatt nem tartozik a tetszetős, piacos csemegeszőlő-fajták közé. Viszont előnyös tulajdonságai közé tartozik, hogy nem rothad, jól tűri a fagyot és viszonylag igénytelen fajta.

Szintén augusztusban érik egy ma már ritkaságnak számító magyar fajta, a Szőlőskertek királynője muskotály is. Szintén Mathiász János állította elő, az Erzsébet királyné emléke és a Csabagyöngye keresztezésével 1916-ban. Nem csak itthon, külföldön is termesztik. A nemesítők jó néhány hazai és külföldi fajta keresztezésében használták fel. Mivel nagyon igényes fajta, csak kevés helyen terem bőven. Nagyon finom szőlő, de rothadásra hajlamos, ráadásul kifejezetten fagyérzékeny, s emiatt egyre kevesebben foglalkoznak vele.