Kertdoktor fecskendővel

Az Abonyban élő, 54 éves gépészmérnök körülbelül húsz éve szabadalmaztatta találmányát, és hosszú szünet után egy idei ötletbörzén ismét szemlére vitte. Hat éve alapított vas- és fémmegmunkáló műhelyében maga is legyártaná ezt az eszközt, ami egy egész gépet, talajinjektort pótol. Most is használja gyümölcsösében, azt mondja, nincs ehhez hasonló az országban.

– Mit tud ez a talajfecskendő?
– Gyümölcs- és díszfák, szőlő, díszcserjék hiánybetegségének gyógyítására, tápanyag-utánpótlására alkalmas. A hiányzó makro- (nitrogén, foszfor, kálium) és mikroelemeket (vas, kalcium, magné¬zium, cink) a leggyorsabban és a leghatékonyabban tudja pótolni a növények gyökérzetében. A hiánybetegségek az elsárgult leveleken rögtön megmutatkoznak, ilyenkor tanácsos használni.

– Pontosan hogyan működik a szerkezet?
– Az én találmányom egy hosszú, vastag tűhöz hasonlatos, amit rácsavarozok a háti permetezőre. Annak tartályában keverem ki a szükséges anyagot, és befecskendezem a fa tövéhez, úgy, hogy ne sértsem meg a gyökérzetét. Van, aki a leveleket permetezi, és ahol éri a lombozatot a lé, ott visszazöldül, de ahol nem, ott sárga marad. A gépi injektálás pedig még bonyolultabb. A gyümölcsfák koronacsurgója alatt körben gödröt ásnak, beleszórják a nyomelemeket, vizet engednek rá, és szivattyúval nyomják a talajba. Bizonytalan és lassú megoldás, ráadásul nem biztos, hogy a tápanyag eléri közvetlenül a gyökérzónát, amit a gödörásással meg is sérthetnek. Ez a műanyag háti permetezőre rögzített fecskendő rém egyszerű dolog, mert nincs szükség szivattyúra, nem kell gödröt ásni. Permetezője minden kertésznek van, csak figyelni kell, melyik és milyen korú növénynél hány centi mélyre kell fecskendezni és mikor. Én nyár elején és végén szoktam, mert a rügyek ilyenkor „döntik el”, hogy jövőre melyikből lesz levél-, melyikből termőrügy.

– Eddig miért nem terjedt el a talajfecskendője?
– Miután 1985-ben eljöttem a pesti műszaki koordinációs irodától, ahol felvállaltak minden ügyintézést, gyártást és forgalmazást, abbamaradt a dolog. Pedig adtak el belőle, de hogy hányat és milyen áron, már nem emlékszem, csak arra, hogy kaptam érte valamennyi licencdíjat. Utána sokfelé dolgoztam, energiám se maradt ezzel foglalkozni. Családi házunk kertjében csak ezt használtam. Nyolc éve egy nagy esőzés megülő vize a mély fekvésű kertben befullasztotta a gyümölcsfáimat. Azóta a szüleimtől megörökölt telken van gyümölcsösöm, ott is ezzel dolgozom. Érdemes feléleszteni, mert lenne rá igény, és a műhelyemben nálam jobban senki nem tudná elkészíteni. Azt gondolom, ha egy találmány jó, akkor bármikor alkalmazhatják.

– Ha jól tudom, volt két másik kertészeti találmánya is.
– Az egyik egy pneumatikus metszőolló, amit nyomni se kell, mert sűrített levegővel működve többórás metszésnél nagyon megkíméli a kezet. A másik egy olyan öntözőrendszer, melyen 24 voltos mágnesszelepekkel elektronikusan vezérelhetők a locsolófejek; alkonyatkapcsolóval, hogy ne nappali forróságban locsoljon, virágzáskor fagyvédelemi hőmérséklet-szabályozással, hogy az öntözővíz 10-17 fokos legyen. Egyikből se lett szabadalom az érdeklődés és a menedzselésem hiánya miatt. Az öntözőre az OMÉK-kiállításon azt mondták, hogy az izraeliek rendszerei mellett erre semmi szükség. Pedig ezeket is legyárthatnám, csak a forgalmazást nem vállalnám, mi¬vel a kereskedéshez nem értek.