Építsen velünk gyümölcsöskertet! (2.)

Elméletben olyan fajokkal és fajtákkal ültethetjük be a kertet, amilyennel úri kedvünk tartja – ennek legföljebb a faiskolákban kapható választék szabhat határt. A gyakorlat azonban józan megfontolásra int: elsősorban olyanokat válasszunk, amelyek az adott termőhelyen, az ottani éghajlati és talajadottság mellett jól teremnek. S hogy melyek ezek? Ennek eldöntéséhez jó támpontul szolgál, hogy mi van a szomszéd kertjében? Mert a közvetlen környezetben nyilván születtek már olyan gyakorlati tapasztalatok, amelyek alapján például elmondható: ez a vidék kiváló a diónak, a nyári almának, a meggynek, a szilvának, de cseresznyével vagy őszibarackkal nem érdemes próbálkozni.

Ha ennél alaposabban akarunk fölkészülni, érdemes megvizsgáltatni kertünk talaját, az eredményt szakemberrel kiértékeltetni, és csak ezután dönteni a telepítendő fajokról, fajtákról. (Az országban 24 helyen végeznek talajvizsgálatot, az egyes laborok címe és elérhetősége az interneten megtalálható.)

A szamócát kár lenni kihagyni, noha kétségtelenül több vele a munka, mint egy diófával. A kert napsütötte, déli részén jelöljük ki az ágyás helyét, ahol a fák nem árnyékolják. Azt is tudnunk kell, hogy vízigényes, a mély rétegű, levegős talajon fejlődik a legszebben, különösen akkor, ha ültetés előtt alaposan feltöltjük érett szerves trágyával. Ha van hozzá erőnk és időnk, megéri a fáradságot: ültessük fekete fóliába a töveket, mert így másfél, két héttel korábban szedhetünk szamócát, és sokkal kevesebb bajunk lesz a gyomokkal, a növényvédelemmel. Ültetvényünket húsz-negyven tővel indíthatjuk, amit később igény szerint változtathatunk. Az egyes töveket 40×40 centiméteres sor- és tőtávolságra telepítsük egymástól.

A korai érésű szamócák között az egyik legjobb az Elvira. Világos piros színű, kúp alakú, aromás gyümölcse jól szállítható és már május első felétől szedhető. Kissé érzékeny a lisztharmatra. A középkorai érésűek között ma is megállja a helyét a sokak által ismert Gorella. Első gyümölcsei különösen nagyok, de a későbbiek mérete is átlag fölötti. A gyümölcsszín sötétes vörös, a hús közepesen kemény, édes. Versenyképessé teszi az is, hogy nagyon bőtermő, kevésbé igényes. Közepes vagy nagy gyümölcsöt terem a hazai nemesítésű Kortes is, amelynek színe szép egyöntetű piros, húsa közepesen kemény, ízletes. Bőven terem, jól tűri a szárazabb viszonyokat is, de ott kisebb gyümölcsöket hoz. A Senga Sengana, a Polka és a Marmolada később érő fajták. Mindegyikük szép nagy gyümölcsöt hoz és igen bőven terem, de csak sok szerves trágya és bőséges öntözés hatására.