Érték a falevél

Napjainkban már többé-kevésbé szervezetten folyik a kerti zöldhulladék begyűjtése. Budapest kertes-házas, zöldövezetes kerületeiben él ez a szolgáltatás, de egyre több vidéki településen úgyszintén. A zöldhulladékot külön erre a célra rendszeresített hulladékzsákba gyűjtik, amelyek a hulladékgyűjtő telepeken (udvarokban) szerezhetők be. A zsákokba lombot, fa és bokor felaprított nyesedékét, valamint gyomot és fűkaszálékot lehet beletenni. Éppen olyan zöldhulladékokat, amelyekből kiváló komposzt érlelhető. A begyűjtött lombból maga a szolgáltató is ilyen komposztot készít, amit aztán jó pénzért a piacon értékesít. De miért ne tehetné meg ezt maga a kerttulajdonos?

A házi komposztáló igazán nem igényel nagy beruházást: elég, ha egy másfél, két négyzetméternyi alapterületű és negyven centiméter mély teknőt alakítunk ki a kert egyik félreeső zugában a zöldhulladék fogadásra. (gényesebb megoldás, ha erre az teknő alapra egy méter magas lécből vagy fűzvessző fonatból készült keretet teszünk, és ebbe gyűjtjük a szerves hulladékot. A komposztteknő vagy keret sokféle szerves anyagot befogad, így a lombon, a gyomon, a kaszálékon és a nyesedéken túl a gyümölcsmaradékot, a zöldségtisztítás hulladékát, a fahamut, a tojáshéjat, a szőrt, a pamutot, a faforgácsot, a fűrészport, a kutyaürüléket, az ételmaradékot. Ha megszokjuk, hogy a szerves hulladékot a komposztálóba visszük, idővel úgy a vérünkké válik, hogy már nem is érezzük külön feladatnak.

A halomba hordott szerves hulladék – néhányszor átforgatva, nagy szárazságban megöntözve – a nyár elejére, de legkésőbb őszre komposzttá érik, azaz olyan színtelen, szagtalan, földszerű anyaggá, ami humuszban és tápanyagban gazadag, és alkalmas a kert talajának javítására, illetve részbeni tápanyag utánpótlására.