Fürdenek is a hegy levében

Borútra tévedve is megismerhetjük a jó magyar borokat. Villányban elsőként építették ki ezt a hálózatot, viszont a Mátraalján néhol az út is hiányzik hozzá.

Kertünk-udvarunkPalágyi Edit2009. 11. 25. szerda2009. 11. 25.
Fürdenek is a hegy levében

Ha a villányi pincesoron végigsétál a turista, mutatós kerámiatáblák igazítják el. A feliratok azt bizonyítják, hogy a pincészet tulajdonosa a borút minősített tagja, a fürtök száma pedig arról tudósít, hol mérnek jó, jobb és még jobb bort. Legalábbis így fordítja le az olasz és spanyol példa nyomán bevezetett minősítési rendszer jeleit Becker Leonóra, a Villány–Siklósi Borút Egyesület elnöke. A híres pincészetek mellett (amilyen például a Bock vagy Gere családé) helyet kaphatnak a még kevésbé ismertek is.

– Az irigyeink azt tartják, nekünk könnyű a dolgunk, hiszen a hazai borutak közül elsőként alakultunk, s 1994-ben épp jókor kezdtük ezt a munkát. Holott az első időkben „se ingünk, se gatyánk” nem volt. Mostanra viszont már önfenntartó az egyesület, igaz, ehhez is kell némi zsonglőrködés – magyarázza az elnök asszony. Hajdan maga is vendégként érkezett ide, majd beleszeretett a vidékbe. Pedig másfél évtizede – ahogy meséli – még egy süllyedő vidék képét mutatta a környék. Jó, ha fél tucat borászat vert itt gyökeret, a munkanélküliség ellenben 32 százalékos volt. A villányi borút létrehozásán serénykedők nemcsak a borminőség védelmét tűzték a zászlójukra, hanem a vidékfejlesztést is. S misszióként hirdették, hogy „magyar ember magyar bort igyék”.

Ma már hatvannál is több minősített vállalkozást – borászatot, szállásadót, éttermet – számlál az ország elsőként létrehozott és mára legnépszerűbb borútja. Ez a villányi borvidék 17 települését fogja csokorba. Hogy ez az összefogás hasznot hajt, azt immár a számok igazolják: a borturizmusra nyitott vállalkozások a boraik 30 százalékát helyben adják el. Ahhoz viszont, hogy a villányi nevet öregbítsék e nedűk, elengedhetetlen a remek minőség. Néhány éve csatlakoztak az úgynevezett VinTour projekthez, melynek köszönhetően kidolgozták a borutak közös és egységes, olasz, valamint spanyol minta szerint kialakított minősítési rendszerét. A dél-dunántúli vidék vállalkozói zokszó nélkül fizetik a borút tagdíját, ugyanis megtérülő kiadásnak érzik. A munkát tucatnyi önkéntes végzi, ám saját irodát is működtetnek.

Villányban nemcsak isszák a hegy levét, de akár fürdenek is benne. Akad, ahol a manapság divatos wellness is a tőkék kincsére épül: a Gere borhotelben például „vinoterápiás” kezelést kínálnak, azaz szőlő- és boralapú kozmetikumokkal kényeztetik a vendéget.

Az ország más tájain azonban nem örvendhetnek ekkora sikerélménynek a borutak létrehozói.

– Először is út kellene a borúthoz. Meg csatornázás a pincéknél, hogy borkóstolót tarthassanak – mondja Bernáth Magdolna, a Mátraalji Borút Egyesület leköszönő titkára. A Gyöngyöspatán élő hölgy egy hajdani paplakot újított fel, mikor belevágott a falusi borturizmusba. Az épület alatti ősi pince megihlette, így maga is kitanulta a borászkodást. Az idegenvezetői tapasztalatokkal is bíró asszony tíz évig „szívszerelemből” intézte a mátraalji borút ügyes-bajos dolgait. Eredményesen, hiszen könyvet adtak ki e vidékről, számos rendezvényük hagyománnyá nemesedett. Sok vendég rácsodálkozott a gyöngyöspatai „emeletes” borpincékre is. Magdolna szerint a mátraalji turizmus talán lelkes segítőkre találhatna a Gyöngyösön idegenforgalmat tanuló diákokban, akik viszont szakmai tapasztalatot szerezhetnének az Abák földjén. Itt állítólag már a honfoglalókat is borral kínálták...

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek