Okosabban fúrjunk!

Ha valaki már próbálta, akkor tudja: kis átmérőjű, mély gödröket csak a szükségesnél jóval több föld megmozgatásával tudunk ásóval kialakítani. Egyszerűbb ezeket a lyukakat a talajba fúrni. Ennek a műveletnek a célszerszámai a kézi földfúrók. Ezekkel legfeljebb 30 centiméter átmérőjű, 1-1,5 méter mély lyukakat tudunk kialakítani a nem túl kötött talajokban. Oszlopállításkor például azért hasznos, mert nem kell fellazítani a tömör talajt a majdani cölöp helye körül.

Ezek a földfúrónak vagy talajfúrónak nevezett eszközök általában három fő részből állnak: egy 1-1,5 méteres acélcső szárból, a száron kialakított vágóélből, illetve a szár felső végén található, a forgatást lehetővé tévő keresztrúdból. A fúróél spirális, csavarmenetszerű kialakítása teszi lehetővé a talajba mélyedést és a fellazított föld kiemelését a lyukból. A valamivel drágább (10 ezer forint körüli) szerszámokon a fúróél spirálja végigfut a száron, az olcsóbb (3000-5000 forintos) fúrók éle mindössze „egyfordulatnyi” acéllemezből áll. Létezik olyan változata, amely a talajba hatoló csőbe gyűjti a fellazított földet, így könnyebb azt kiemelni.

Fúrás előtt ásóval egynyomnyi gödröt készítsünk, hogy a gyomok, füvek a fúróra tekeredve ne akadályozzák a forgatást. Innen már könnyebb mélyebbre haladni. A tárcsa fölé került talajt egy-két fordulat után a szerszám kiemelésével távolíthatjuk el. A fúráshoz szükséges erő a talaj kötöttségétől, nedvességtartalmától függ – de biztos, hogy a fúróval lényegesen könnyebben lehet haladni a munkával, mint a hagyományos ásóval.

Számos előnye mellett a talajfúró is bír a kéziszerszámok általános hibájával, azaz az emberi képességek behatárolják a lehetőségeit: ha 1,5-2 méter mély, vagy 30 centinél nagyobb átmérőjű lyukakat kell fúrnunk, jobban járunk, ha megkíméljük magunkat a fölösleges megerőltetésről, és gépi meghajtású változatával látunk hozzá.