Rebarbarából permetlevet?

Április tizedike körül már vethetjük gyepkockába, tápkockába a görög- és sárgadinnye magját. Ilyenkor már kezd virágozni a kökény, és a tízfokosra felmelegedett talajba vethetjük a borsót, a retkeket és egyéb gyökérféléket. A gyakran szeles idő néha megnehezíti az apróbb magok vetését. Ezt megelőzendő, műanyag cső és beleillő tölcsér segítségével a vetőbarázda aljára tudjuk eljuttatni a magokat, és még a derekunkat is kíméljük. Védőnövényként a gyümölcsfák tányérjába is vethetünk sarkantyúkát, zsázsát és körömvirágot.

Kora tavaszi csemegénk a kertből a rebarbara. Meghámozott levélnyeléből kompót készíthető, de az őszről megmaradt, savait vesztő almához is hozzáadhatjuk, hogy kitűnő almás rétesünk legyen belőle. A rebarbara levéllemezéből és a hámozási maradékból félkilónyit 3 liter vízzel leforrázva biopermetlevet készíthetünk fekete levéltetű ellen.

A cseresznyelégy bábja az áprilisi felmelegedés hatására rajzik ki. A bábból előbújt legyek a talaj kiemelkedő részén, az aljnövényzeten szárítkoznak. Repülőképességük elérése után – néhány óra múlva – a fakorona déli részébe jutnak, ahol párosodnak, bár a nőstények csak táplálékfelvétel után válnak termékennyé. Általában 5-10 nappal kikelésük után kezdik
a nőstények tojásaik lerakását arra a cseresznyére, melyet még másik nőstény nem jelölt meg illatanyagával. A tojásból kikelő nyüvek teszik „kukacossá” a cseresznyét.

Vegyszermentesen úgy tudunk ellenük védekezni, ha a fa alatti talajt átforgatjuk, a repülni nem tudó rovarokat leperzseljük vagy baromfikkal feletetjük, de kihelyezhetünk illatcsapdákat is.