Nemkívánatos vadhajtások

Gyakran megesik, hogy a tavaszi fás metszéskor meghagyott végálló rügyből kitörő hajtás nem olyan erőteljesen fejlődik, mint ahogy azt elvárnánk. Ez azért gond, mert erre alapoztuk a vázág további növekedését. Ugyanakkor viszont az alatta lévő rügyből képződő hajtás – a csúcshajtás versenytársa – nagy erővel indul meg. Ilyenkor két dolgot tehetünk. Vagy visszavágjuk az egész fás részt erre az erőteljesen fejlődő hajtásra, vagy ezt az erőteljes hajtást legyengítjük. Az előbbi azzal a veszéllyel járhat, hogy esetleg megbontjuk a fás metszéssel jól meghatározott alakítási rendet. Az utóbbi verzióból ilyen baj nem származhat.

A versenytárs hajtást vitorlája visszacsípésével gyengítjük le. A vitorla a növekvő hajtás kissé visszagörbülő csúcsi része, amelynek levelei kisebbek, és színben is elütnek a többi levéltől. A visszacsípés következtében mintegy két héten át szünetel a konkurens hajtás növekedése, de azután rendben folytatódik. A versenytárs így lemarad, a csúcshajtás viszont akadálytalanul fejlődhet, és betöltheti vezető szerepét a koronában. Tanácstalanságot válthatnak ki a fiatal fák törzsén megjelenő hajtások is. Ezek azért képződnek, hogy a törzset erősítsék, így nem célszerű tőből kivágni azokat. De az sem jó, ha megerősödnek, mert belezavarnak a fa, a korona fejlődésébe. A problémára létezik egy áthidaló megoldás: a hajtások visszacsípése. Ekkor az egész hajtáscsúcsot metsszük le, aminek következtében a sebzett hajtás erősen visszamarad a fejlődésben, de asszimilációs felületként mégiscsak megmarad.

A fiatal gyümölcsfáinkon mutatkozó, a szemzés vagy az oltás helye alól, az alanyból előtörő hajtások nagyon nem kívánatosak, ezeket vadhajtásoknak is nevezünk. Eltávolításuk kötelező, amit úgy végezzünk el, hogy a sarjat hozó fa körül húzzuk el a földet, és az így láthatóvá vált gyökértörzsből tőből törjük ki a vadhajtást.