Ne csak mi aszalódjunk a napon

Mit tegyünk a felesleges gyümölccsel, ha már nem fér a mélyhűtőbe, ha már több befőttet, lekvárt nem akarunk készíteni? A választ sokszor nem ismerjük, pedig ötezer éve létezik egy ősi tartósítási eljárás, az aszalás.

Kertünk-udvarunkPethes József2010. 07. 25. vasárnap2010. 07. 25.
Ne csak mi aszalódjunk a napon

A napon kiszárított gyümölcsök megőrzik értékes táplálóanyagaikat és nagyon ízletesek. Ezért jöttek divatba az aszalt gyümölcsök, melyek kis zacskókban kaphatók, eléggé borsos áron. Nem kell érte fizetni, ha megkívánjuk: saját termésből is elővarázsolhatjuk a süteménybe való csemegét.

Először átválogatjuk a gyümölcsöt, megtisztítjuk, szükség esetén megmossuk, leszárítjuk (olykor hámozzuk is). A nagyobb méretűeket daraboljuk, majd szétterítve kezdjük a szárítást, körülbelül 65-70 fokon. Ehhez rácsot vagy olyan laza hálót, szövetet használunk, amit könnyen átjárhat a levegő. Ha sütőben dolgozunk, ott se próbálkozzunk tepsivel, s akár az ajtó kitámasztásával is gondoskodunk arról, hogy folyamatos legyen a légcsere. A darabokat úgy helyezzük el, hogy ne érjenek egymáshoz, s időnként át kell forgatni. Ha egymás fölött több rácsot is elhelyezünk, azok sorrendjét is változtatni kell, hogy egyenletes legyen a száradás. Fontos, hogy a gyümölcsök egyforma méretűek legyenek, mert mire a nagyobbak elkészülnek, a kisebbekből már tapló lesz.

Az aszalás addig tart, amíg a gyümölcs nedvességtartalma 80 százalékról körülbelül 20 százalékra csökken. Akkor lesz jó az aszalék, ha még rugalmas, de összenyomva már nem serken belőle nedvesség. A túlszárított gyümölcs azért nem jó, mert elveszíti azt a képességét, hogy a felhasználás előtti áztatáskor folyadékot vegyen fel. Az aszalt gyümölcsöket, hogy ne fülledjenek be, s ne penészedjenek, rendszerint laza szövésű vászonzacskóban, esetleg üvegben, celofánnal lekötve kell tárolni.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek