Szőrös vagy kopasz?

Noha az őszibarack utóérő, de ez nem jelenti azt, hogy akármilyen állapotban leszedve élvezhető gyümölcs válik belőle. Tudják ezt a piacra termelők is, sokszor mégis olyan zölden szüretelik (persze, mert így kockázatmentesen szállítható), amelyből nincs tökéletes utóérés. Éppen ezért óvakodjunk a zöld termésektől, és csak olyan tételből vásároljunk, amelyekben a barackok alapszíne sárgás-rózsaszínes. Inkább legyen kissé túlérett (és emiatt netán kicsit puha), mert így azonnal fogyasztható, de ha várni akarunk a felhasználásával, akár két-három napig is eltarthatjuk a hűtőszekrényben.

Fogyasztás előtt legalább egy órával azonban vegyük ki, mert a szoba-hőmérsékletű gyümölcs a legízletesebb. Az utóérésre alkalmas időben szedett őszibarackot pedig érleljük szobahőmérsékleten egy-két napig, hogy íz- és illatanyagai maradéktalanul kialakuljanak. A gyümölcsöt csak közvetlenül a fogyasztás előtt mossuk meg, mert a felületén hozamosabb ideig pangó nedvességben megtelepedhet a penész.

A különböző barackok júniustól szeptember közepéig érlelik gyümölcseiket. Mivel világszerte mintegy nyolcszázféle őszibarackot termesztenek, és mert a nemzetközi áruházláncok számos külföldit is behoznak, a fajták azonosítása lehetetlen. Annyi azonban tudható, hogy az igen korai barackok rendszerint még kissé vízízűek, sok köztük a hasadt magvú, ami csökkent értékű. Általában minél későbben érő és minél nagyobb gyümölcsű a fajta, annál ízletesebb, és annál valószínűbb, hogy magvaváló.

A fajtaváltozatok között a hagyományos, „szőrös” őszibarackok mellett változatlanul népszerűek a nektarinok vagy kopasz barackok, amelyek beltartalmi értéke az előbbiekével azonos. A konzervgyárak által nemesített ipari vagy „gumibarackok” igen szilárd állományúak, nyomódásra nem érzékenyek, húsuk főzéskor sem barnul meg, viszont kizárólag befőzésre alkalmasak.