Fejes saláta: Attrakció a kertben

Jól alkalmazkodó faj, leginkább a laza homokot kedveli, de agyagon is megél. Kiváló fagytűrő, ezért palántáit már akár ősszel kiültethetjük. Melegben a legtöbb fajta gyorsan magszárat fejleszt, de vannak olyan saláták is, amelyek hosszú ideig maradnak fejesek. Tápanyaggal jól ellátott földben célszerű termeszteni. Vízigényes, különösen a fejlődésének kezdetén. Helyrevetve és palántáról egyaránt szaporíthatjuk. A tápkockás, illetve az egydecis műanyag pohárban nevelt palánta a hajtatásban és a szabadföldi termesztésben egyaránt bevált, mert így jobban megvédhetjük a növényeket a rothadástól.

Kiültetéskor csak sekélyen süllyesszük a földbe a palántát, hogy a gyökérnyak minél magasabbra kerüljön, mert így az alsó levelek is fölszáradnak. A nagy fejet hozó fajtákat 25 × 25 centiméterre ültessük, a keskenyebb, felálló lombozatúaknak kevesebb hely is elég. Palántázás előtt a talajt és a tápkockás növényeket is alaposan öntözzük be. A későbbiekben, ha öntözzük a növényt, inkább ritkábban, de nagyobb vízadagokkal tegyük, mert ha a lombozat gyakran és hosszú időn át nedves, hamar megbetegszik. Mivel a saláta sóra érzékeny, jól tesszük, ha szervestrágyázzuk. Ha a műtrágya mellett döntünk, kálium-nitrátot vagy kálium-szulfátot adjunk, de a négyzetméterenkénti hatóanyag-mennyiség ne haladja meg a 10 grammot.

Fajtái közül az Edina hajtatásra és korai szabad földi termesztésre egyaránt alkalmas. A Kobak szintén rövid tenyész¬idejű, finom levélszerkezetű és tömött fejű. A Május királya régi fajta, amely szintén korai szabadföldi termesztésre alkalmas. Az Attrakció szintén népszerű: korai szabad földi és nyári termesztésre egyaránt jó, lombozata jól záródik, a fej kemény, jól tűri a szállítást.