Terheléspróbán a tőkék

Szőlőfajtáink közül a Pannónia kincse, a Cardinal, az Afuz Ali és a Szőlőskertek királynője muskotály esetében komoly fagykárra számíthatunk, mert az átlagnál érzékenyebbek. Mint ahogy a borszőlők közül a Mézesfehér, az Ezerjó vagy a Bánáti rizling is. Rügyvizsgálatkor éles késsel vágjuk ketté hosszában a rügyet. Az egészséges rügy belseje borsózöld, a metszési felületen jó láthatók a fő- és mellékrügyek. A fagyott barna vagy fekete. Előfordulhat köztes állapot is, hogy csak a főrügy károsodik, a mellékrügyek épek maradnak, ilyenkor ezek veszik át a főrügy szerepét.

Az ültetvényben különböző helyeken, több tőkén végezzük el a vizsgálatot, és ha azt találjuk, hogy a rügyek fele sérült vagy elpusztult, várjuk meg a szőlő fakadását, és csak akkor metsszünk. Ekkor ugyanis teljesen nyilvánvaló lesz, hogy mennyi az ép és károsodott rügyek aránya, ami fontos a tőke terhelésének meghatározásához. Ha a rügyek döntő többsége elfagyott, a tőkét rövid csapos (egy-két rügyes) metszésben kell részesítenünk. Fontos tudni, hogy ha a rügyfakadás idején kényszerülünk metszeni, nagyon vigyázzunk, mert könnyen kitörhetjük a már kipattant rügyet.

A terhelést, azaz a tőkén meghagyott világos rügyek számát a fagykár mellett a tőke erőnléti állapotához igazítsuk. Először mindig a letermett részeket távolítsuk el, ezután vegyük szemügyre az egyes termőalapokat és azok vesszőhozamát, és ennek fényében döntsünk a metszés mértékéről. Amihez segítséget ad a vesszők vastagsága is. Mert például a 6 milliméternél vékonyabbakat legföljebb egy rügyre, az ennél vastagabbakat pedig hosszú csapra, illetve szálvesszőre hagyhatjuk. Szálvesszőnek (fél szálvesszőnek) a közepesen vastag, középerős növekedésű vesszők a legalkalmasabbak. A túlságosan vastag, laza szövetű vesszők se termőrésznek (rövid vagy hosszú csapnak, fél szálvesszőnek, szálvesszőnek) nem alkalmasak, de törzset vagy kart se alakítsunk ki belőlük, mert rügyeik kevésbé termékenyek, ráadásul alakításkor, kötözéskor könnyebben ki is törnek.

A szőlő metszési igénye fajtánként változó. A fajták többsége hosszú csapos metszést igényel, azaz a termővesszőt 3-5 rügyre hagyjuk. Ha károsodott, legyengült a tőkénk (aminek esélyét az elmúlt év szélsőséges időjárása is számottevően megnövelte), akkor inkább 3, esetleg 4 rügyes termőcsapokat hagyjunk, és a tőke teljes terhelését (azaz a tőkén meghagyott termővesszők és ugarok rügyszámát) úgy állítsuk be, hogy az összes rügyszám ne haladja meg a 20 világos rügyet. Ugyanígy: ha tőkénk fél szálvesszős vagy szálvesszős metszést igényel, azok rügyszámából is arányosan vegyünk vissza.