Autoszex becsületből

Évente hét-nyolc kiállításon, börzén fordul meg Forrai Szabolcs, ahonnan mindig szép sikerekkel tér haza. Vajon mi ennek a titka, és miért kezd el galambokat tenyészteni egy huszonéves fiatalember? Ezt kérdeztem tőle először, hiszen manapság az ehhez hasonló elfoglaltság, hobbi nem éppen a fiatalokra jellemző.

– Kalmár nagyapám ragasztotta rám az állatszeretetet – válaszol határozottan a most harminckét éves, Hajdú-Bihar megyei településen élő tenyésztő. – Gyerekkoromban sok időt töltöttem nála, és a tehénólja padlása tele volt galambbal. De tartott ő más állatokat is, tehenet, lovat, birkát. Amúgy a helyi, biharnagybajomi téeszben, az állattenyésztésben dolgozott. Kondás volt az öreg. Nagyon szerettem őt, ő lett a példaképem, még a Szabad Földet is ő ragasztotta rám, azért vagyok az előfizetője. Aztán elkerültem középiskolába, majd elvégeztem a mezőtúri főiskolát, és visszajöttem a falumba, ahol agronómusként dolgozom. Ahogy hazakerültem, hamarabb épült föl a galamb-, mint a lakóházam.

– Gyönyörűek és változatosak ezek a galambok, úgy látom, több fajtát is tenyészt.
– Ez itt a magyar autoszex tyúkgalamb. Ezt csak becsületből, tiszteletből tartom, mert kihalófélben lévő magyar fajta. Sokat jártam Gyomaendrődre galambász komáimhoz, ott van a fajtaklub is, hiszen ez gyomai fajta. Ők kérdezték, hogy nem szeretném-e tenyészteni, elterjeszteni. Igent mondtam, és én lettem az első nem gyomai fajtaklubtag. Most már nyolc költőpárom van belőle. Díszpostából szintén nyolc párom van. Szép mindegyik, de a szívem csücske a román kopasznyakú keringő. Pedig sokan azt mondják rá, csúnya, és megkérdezik: hogyan tudom szeretni? Szerintem ez a legbarátságosabb, legérdekesebb galamb, és éppen a szépségéért tenyésztem, ahogy a díszpostát is.

– Olyannyira szépek, hogy versenyeket is nyertek, ugye?
– Alaki versenyekre, kiállításokra, börzékre járok, és minden évben lettek győztes galambjaim. Egyébként a feleségem is galambtenyésztő, a főiskolán ismerkedtünk meg. Mivel ő nagykőrösi lány, neki kőrösi keringője van, de tartott díszmadarakat is. Mostanában idejének nagy részét nyolc hónapos kisfiunk, Farkas nevelése tölti ki. Remélem, vele is megszerettetjük az állatokat, hiszen kiöregszik ez a szakma. Ahogy járok a kiállításokra, versenyekre, azt látom, hogy az átlagéletkor 55 év körüli, és nagyon kevés a fiatal.

– Mitől szép, élvezetes ez a hobbi? És, egyáltalán megéri rá költeni?
– Ettől nyugszom meg, hiszen már maga a galamb is gyönyörű állat. Mivel sokat járok börzékre, bemutatókra, a felesleges fiókákat, tenyészállatokat eladom, és így önfenntartó a hobbim. Amennyit rájuk költök, azt meg is keresem velük. Egy másik hobbim is adódott közben, hiszen több szakcikket is írtam már galambfajtákról a Kistermelők Lapjába. Az elsőt kedvencemről, a román kopasznyakúról, ami annyira ritka, hogy tenyésztésével csak nyolcan foglalkozunk az országban.

– De úgy látom, a szárnyasok mellett más állatok is színesítik a portáját, sőt van egy gyümölcsös kertje is. Nem sok ez az agronómusi munka mellett?
– Ez számomra természetes, lakóházunk mellett ezért is újítottunk fel egy régi parasztházat. Az udvaron a birka, a kecske azért van, hogy lelegelje a füvet, ne kelljen nyírni. Van egy lovam, ő a kertben szokott segíteni nekem. Hizlalok szarvasmarhákat, sertéseket, melyekből néha vágunk. Mi nem veszünk húst, így olcsóbban jutunk hozzá, ráadásul tudjuk, mit eszünk. Van egy gyümölcsösöm is, több mint száz szilvafával, tíz körüli körtével, almával és dióval. Egyre jobban berendezkedünk az önellátásra, amit szívesen csinálunk. Mi a családommal szabadidőnkben nem a tévét nézzük, hanem gazdálkodunk.