Királyi cseresznyéskert

Rendkívül erős érzelmi szálak fűzik a cseresznyéhez Király Attilánét, született Heródek Annamáriát. Orgoványi tanyájukon szülei is termeltek cseresznyét, s Ancit május 17-én, a születésnapján édesapja mindig egy kis cseresznyeágacskával köszöntötte. Ha csak éppen zsendült is még ilyenkor a legkorábbi fajta, kicsi lányának a halványpiros gyümölcsnél nem kellett nagyobb öröm.

Anci közgazdasági szakközépiskolát végzett Kecskeméten, majd felvették a tanítóképzőbe, de aztán édesanyja halála miatt nem kezdte el. Attilával, aki villanyszerelő volt, de évek óta tejeskocsival járt, 1990-ben, egy lakodalomban ismerkedett meg. A talpraesett, beszédes lány és a csendes, inkább befelé forduló fiú között szerelem szövődött, s három év múlva összeházasodtak. Elhatározták, hogy gazdálkodni fognak. Egy hold szőlővel kezdték, azután sertéshizlalásba fogtak, és leadtak évente 100-150 hízót. Tanyát vettek közel a faluhoz, új ólat építettek, de az ezredforduló után már látszott, hogy bajok lesznek a hízó árával.

Hat év alatt három gyermekük született, egy lány és két fiú. Felnevelésükhöz kellett a biztos anyagi háttér, ezért előbb szőlőt telepítettek a tanya környékén, majd jött a cseresznye. Erre azt mondták a faluban, hogy itt ezzel nem érdemes próbálkozni. Nem olyan a talaj meg az időjárás, nem szeret itt a cseresznye. Mégis belevágtak három hektáron, mert úgy látták, az a terület a cseresznye számára ideális. Kétezer-száz fát telepítettek, tíz fajtából. Most büszkék, hogy ezt megtették. Nem mintha a cseresznyéskert aranybánya lenne, hiszen tavaly a májusi és júniusi esők miatt közel tízmillió forintot vesztettek. Két évvel azelőtt pedig hatalmas jégverés vitte el a termést. De szerencsére vannak jó évek is, s remélik, hogy ilyen lesz az idei is.

– A szárazságtól kevésbé félünk, mint az esőtől – mondja Attila. – Nyolc hektáron tudunk öntözni, a cseresznye, a csemegeszőlő és a hathektáros szilvaterület egy része tartozik ide. Ez mentette meg a termés javát 2009 nyarán, amikor alig esett.

A termést persze el kell adni, s ehhez meg kell találni a legjobb piacot. Királyék nem a pesti nagybani piacra járnak, ahová Jakabszállásról is a legtöbben, hanem Szegedre. S májustól augusztusig hetenként kétszer-háromszor mennek Bécsbe, ahol az itthoninak a duplájáért adják el a cseresznyét. Igaz, hogy a távolság vagy háromszáz kilométer, a helypénz azonban az ötöde a bécsi nagybanin, mint Szegeden, ahol egy hónap százezer forintba kerül. Pesten pedig ennél még többe.

– A pesti nagybanin nem a termelők érdeke érvényesül – magyarázza Anci –, hanem a viszonteladóké meg a neppereké. Hogyha nem így volna, akkor nem éjszaka tartanák nyitva a piacot, amikor a termelőnek, aki dolgozott egész nap, aludnia kellene. Bonyolult az egész rendszer, már a bejutás is nehéz. Bécsben csak egy földhasználati lap kell és igazolás a helyi önkormányzattól, hogy a termelő valóban ott lakik. Meg a fordítása ezeknek, és persze minőségi áru, feltüntetve németül a nevet, a származási helyet. Elég egyszer regisztráltatni magát a termelőnek, s nem kell minden alkalommal külön fizetni. Akit pedig egyszer megismernek a vásárlók, ahhoz jönnek a zamatos magyar gyümölcsért.

Király Attiláék a cseresznyén kívül szilvát, meggyet, őszibarackot is telepítettek. A 11 hektár gyümölcsös mellett 16 hektáron szőlőt termelnek. A felvásárló nemrég arról értesítette őket, hogy a Kiskőrös város bora címet legutóbb az ő Cabernet Sauvignon-juk nyerte el.