Újonc országok a világbajnokságon
Már javában zajlik az idei labdarúgó-világbajnokság, a mérkőzéseket az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában és Mexikóban rendezik meg, a döntő július 19-én lesz. A mostani eseményre négy olyan ország válogatottja is kijutott, amelyeknek eddig ezt nem sikerült elérniük. Ebben minden bizonnyal az is szerepet játszott, hogy az idei vébén már 48 ország csapata küzdhet meg a trófeáért.
Fotó: ANP via AFP Curaçao lenyűgöző szigetország a Karib-tenger déli részén, a venezuelai partok közelében. Aruba és Bonaire mellett az úgynevezett ABC-szigetek tagja. Legfőbb vonzereje a holland gyarmati múltat idéző építészet, a vibráló kultúra és a trópusi tengerpartok kombinációja. A sziget fővárosa, Willemstad az UNESCO világörökség része. Az öböl által kettévágott várost a színes, pasztell és élénk árnyalatokban pompázó, holland stílusú kereskedőházak ékesítik. A két városrészt, Pundát és Otrobandát a mozgó Emma királynő pontonhíd köti össze. Curaçao klímája egész évben meleg és száraz, és a legtöbb karibi szigettel ellentétben teljesen kívül esik a hurrikánzónán. Bár nincsenek végtelenül hosszú homokos partszakaszai, a szigetet eldugott, sziklák közé ékelt, kristálytiszta vizű öblök alkotják. A hivatalos nyelv a holland, de a helyiek egymás között a kreol papiamentu nyelvet beszélik, és az angolt, valamint a spanyolt is szinte mindenki érti.
A szigetország politikai berendezkedése parlamentáris képviseleti demokrácián alapul, a Holland Királyság társult államaként működik. Politikai életét a belső ügyek teljes függetlensége, a Hollandiával való szoros együttműködés és a többpárti koalíciós kormányzás jellemzi. Curaçao gazdasági helyzete stabil és fellendülőben van, ami elsősorban a rekordszintű turisztikai növekedésnek, az építőipari beruházásoknak és a szigorú költségvetési reformoknak köszönhető.
A mindössze nagyjából 156 ezer lakosú Curaçao labdarúgó-válogatottja története legnagyobb sikerét elérve, veretlenül és csoportelsőként jutott ki a 2026-os világbajnokságra az észak- és közép-amerikai, valamint karibi térség selejtezősorozatából.
Falafel és humusz
A Közel-Keleten fekvő ország számos ókori emlék és különleges természeti csoda hazája. Legfőbb látnivalói a sziklába vájt ókori város, Petra, a vörös homokú Rum vádi, valamint a Holt-tenger. Északon Dzseras római romjai, délen pedig Akaba vörös-tengeri korallzátonyai várják az utazókat. A hivatalos nyelv az arab, de a turizmusban szinte mindenhol beszélnek angolul. Gasztronómiája rendkívül gazdag: nemzeti ételük a mansaf (bárányhús rizses-joghurtos szósszal), de a friss falafel és a humusz is alapvető. Az országban a nyári hónapokban ugyanis extrém hőség uralkodik.
Jordánia politikai életét a centralizált királyi hatalom jellemzi. Az ország államformája alkotmányos monarchia, a tényleges politikai döntéshozatalt és a legfőbb hatalmat II. Abdullah király gyakorolja. A király nevezi ki és menti fel a miniszterelnököt, a kormány tagjait, valamint a parlament felsőházának képviselőit. Bár léteznek demokratikus intézmények és választások, a parlament hatásköre korlátozott; a végső szó mindig az uralkodóé és a hozzá hű biztonsági szerveké. Jordánia lakosságarányosan a világ egyik legtöbb menekültet befogadó állama: több millió palesztin és szíriai állampolgár él az országban. Jordánia stratégiai szövetségese az Egyesült Államoknak és az Európai Uniónak, akiktől jelentős gazdasági és katonai segélyeket kap a belső stabilitás fenntartásához. A jordániai labdarúgócsapat a 2023-as Ázsia-kupán ezüstérmet szerzett, és ezt a remek formát sikerült átmenteniük a világbajnoki selejtezőkre is.
Az ázsiai farkasok
A Közép-Ázsia szívében elterülő Üzbegisztán felszínének csaknem 80 százalékát sivatagok és félsivatagok uralják, köztük a hatalmas Kizil-kum (Vörös sivatag). Keleti és délkeleti részén a Tien-san és a Pamír-Alaj hegyláncai magasodnak, itt található a legmagasabb pontja, a Hazret Szultán (4643 méter). Éghajlata kontinentális, száraz: a nyár forró (akár 45°C feletti), a tél fagyos. Legfontosabb folyói az Amu-darja és a Szir-darja.
Lakossága rohamosan növekszik, mára elérte a 37,5 millió főt, amivel Közép-Ázsia legnépesebb állama. A népesség fiatal, medián életkora mindössze 28 év körül mozog. Etnikailag viszonylag homogén: a lakosok mitnegy 85 százaléka üzbég, a jelentősebb kisebbségeket a tádzsikok, kazahok, tatárok és oroszok alkotják. A hivatalos nyelv az üzbég, de az orosz nyelv a gazdaságban és a mindennapi kommunikációban továbbra is széles körben elterjedt. A lakosság több mint 90 százaléka szunnita muszlim.
Üzbegisztán gazdasága átalakuláson megy keresztül, a korábbi merev állami ellenőrzést fokozatosan piacbarát reformok váltják fel. Az ország a világ egyik legnagyobb gyapottermelője és -exportőre. Emellett hatalmas ásványkincsvagyonnal rendelkezik: a világ élvonalába tartozik az arany-, urán-, földgáz- és rézkitermelésben. Rohamosan fejlődik a gépipar, a textilipar és az egyedülálló selyemúti városoknak (Szamarkand, Buhara, Híva) köszönhetően a turizmus is. Az ország elnöki köztársaság, ahol a végrehajtó hatalom szinte teljes egésze az államfő kezében összpontosul. Az üzbég labdarúgó-válogatott, a „Fehér Farkasok” az ázsiai selejtezősorozat harmadik szakaszában bebiztosította a továbbjutást, ezzel az együttes a sportág történetének első közép-ázsiai nemzete lett, amely kvalifikálni tudta magát a világbajnokságra.
A győztes cápák
A Zöld-foki Köztársaság az Atlanti-óceánban, a nyugat-afrikai partoktól 570 kilométerre fekvő szigetország. Az országot tíz vulkanikus eredetű sziget alkotja, amelyek Makaronézia részét képezik. Felszínét a tengerparti síkságok mellett a belső részeken meredek magasföldek és vulkáni kúpok alakítják, legmagasabb pontja a még aktív, 2828 méteres Pico do Fogo. Az éghajlat trópusi-száraz, a csapadék ritka, ami miatt a szigetek komoly vízhiánnyal és elsivatagosodással küzdenek.
A lakosság lélekszáma mintegy 530 ezer fő. A lakosok csaknem 71 százaléka kreol (mulatt), az európai gyarmatosítók és az afrikaiak leszármazottja, míg 28 százalékuk fekete afrikai. A hivatalos nyelv a portugál, de a mindennapokban a portugál alapú kreolt (crioulo) beszélik. A Zöld-foki Köztársaság 975-ben függetlenedett Portugáliától. A történelmi kivándorlási hullámok miatt ma lényegesen nagyobb zöld-foki diaszpóra él külföldön – főként az Egyesült Államokban és Portugáliában –, mint magukon a szigeteken. Mivel a szigetek természeti erőforrásokban és szántóföldekben rendkívül szegények, a gazdaság 80 százalékban a szolgáltatási szektorra, elsősorban a dinamikusan fejlődő turizmusra épül. Emellett a külföldön élő diaszpóra hazautalásai, a nemzetközi segélyek, valamint a fejlődő építőipar és a halászat jelentik a fő bevételi forrásokat. A körülbelül 530 ezer lakosú szigetország futballválogatottja, a „Kék Cápák” az afrikai zóna D csoportjának megnyerésével, az esélyesebb Kamerunt is maguk mögé szorítva jutott ki a 2026-os világbajnokságra.
