Klímapánik helyett tényképek

Hó nélküli telek, aszályos nyarak, hirtelen lezúduló csapadék, porviharok, megállíthatatlan erdőtüzek – a híradások állandó szereplői ezek a természeti jelenségek az utóbbi évtizedekben. Sokan az ökológiai összeomlás sötét rémképét festik, nem véletlenül terjedő társadalmi jelenség napjainkban a klímaszorongás. De mit mond minderről a tudomány? Milyen eszközei vannak, hogy tényszerűen dokumentálja a klímaváltozás mutatóit? És kik állnak az adatsorok mögött?
Többek között ezek a kérdések foglalkoztatják Kállai Márton kollégánkat, aki eredetileg meteorológusnak készült. Aztán végül szocioló­giát hallgatott az egyetemen, és 2006 óta fotósként dolgozik, főleg a vidéki Magyarországot járja. Elsősorban dokumentarista fotóesszéket készít, különös tekintettel a természetre és a környezetre. Egy ideje, személyes indíttatásból, fotográfusként visszatért a „kiindulóponthoz”, hogy dokumentálja a meteorológiai szolgálat 1870-ben induló munkáját.

– Ahhoz, hogy a klímaváltozás tendenciáit mélységében megértsük, kiterjesztettem a kört további kutatási területekre is. Az Észleletek című fotósorozat középpontjában a tudományos megfigyelésben részt vállaló, elhivatott szakemberek állnak: környezetkutatók, ökológusok, dendrológusok, biológusok, meteorológusok és társadalmi megfigyelők – avat be a részletekbe munkatársunk. – Munkájuknak köszönhetően kirajzolódik, hogy a felmelegedő környezetünk sokkal gyorsabban változik, mint gondolnánk. A vonuló madarak olyan idegen honos magokat hoznak be, amelyek korábban nem tudtak megtelepedni, de a megváltozott körülmények között átvehetik az őshonos növények helyét. A felmelegedő tavakban invazív halfajok élnek, amelyek felborítják a régóta ott működő ökoszisztémát. 

A csapadék változásai átalakítják a jellegzetes magyar gyepeket, az aszály miatt eltűnhetnek bizonyos fűfélék, melyek helyét a jövőbeli körülményekhez jobban alkalmazkodó fajok veszik át. Az invazív szúnyogfajok megjelenése előidézheti az elszigetelten behurcolt trópusi betegségek hazánkon belüli elterjedését – mondja a fotográfus.
A kiállítást Kopin Katalin kurátor és dr. Juhász Árpád nyitotta meg. A 87 éves geológus óva intett mindenkit a „klímapánikolástól”, egyben rámutatott arra, hogy környezetünk vitathatatlanul rossz irány­ba haladó átalakulása mindannyiunk közös felelőssége. Ehhez kiváló inspirációt adnak Kállai Márton dokumentarista alapokon nyugvó fotográfiái, amelyek – túl a tényszerű ábrázoláson – szimbolikus módon is megjelenítik a talajvesztett, kiutat kereső társadalmunkat.

A képeken minden látvány és szituáció valós, az összes látható tevékenység egy-egy mérés, kutatás vagy kísérlet része volt – a nálunk ritka égi jelenség mammatus felhőformációtól a kétéltű-petecsomók utáni kutatáson, a rovarcsapda-ellenőrzésen és a kullancsgyűjtésen át a gázmintavételig. Merthogy a változások korában az egyik fogódzónk a tudományos megközelítés maradhat.