Nagy Imrére emlékeztek Budapesten

Ugyanakkor tapasztalhattuk azt is – ahogyan az egyik szónok a tömeg előtt kimondta –, hogy azok a párt- és állami vezetők, akik egykor elrendelték a forradalom meghamisítását, 1989. június 16-án a Hősök terén szinte tülekedtek, hogy talizmánként megérinthessék a mártírok koporsóit – emlékeztetett Nagy János.

A kommunista diktatúra igazi arcát mutatja, hogy még halálukban is meggyalázták az áldozatokat. Kátránypapírba csavarva, szögesdróttal összekötözve, álnév alatt, arccal a föld felé temették el a miniszterelnököt és mártírtársait – tette hozzá.

Nagy Imre a nemzet és forradalom mellé állt

Mint elmondta: történelmünk szereplői megítéltetnek a nemzet ítélőszéke előtt is. És akkor ítéltetnek meg helyesen, ha nem tagadjuk el vétkeiket, hibáikat sem. Ezzel kapcsolatban felidézte: tény, hogy Nagy Imre kommunista politikus volt, a szovjetek arra képezték ki, hogy hazánkat egy gyilkos eszme igájába hajtsa. Közreműködött a második világégés után a magyar demokrácia eltiprásában, begyűjtési miniszterként pedig a padlássöpréssel rengeteg becsületes gazdát taszított nyomorba.

Ugyanakkor – folytatta – az első miniszterelnöksége alatt bezáratta a kényszermunkatáborokat, megszüntette a kuláklistákat és amnesztiát hirdetett. 

Szolgálatában pedig a végsőkig kitartott, kitartott az ellene folytatott koncepciós perében is, és nem kért kegyelmet. Emelt fővel nézett szembe pribékjeivel és a magyar nemzet ezeréves panteonjába a bátorságával és életáldozatával szerzett bebocsátást – fűzte hozzá.

A továbbiakban felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar szabadságnak és függetlenségnek nemcsak mártírjai voltak, hanem mindig akadtak árulói is. Így ma is sokan vannak, akik a szabadságot a gonoszság takarójaként használják.

Nagy Imre életútja azt mutatja nekünk, hogy a hazaárulás és a hazafiság nem attól függ, hogy valaki baloldali vagy jobboldali, az árulás akkor látható, amikor a politikusok és a közszereplők nem a magyarok érdekeit követik, hanem ezzel szemben idegen hatalmak szekerét tolják – vélekedett.

Ha pedig ilyen emberek kezére jut az ország, annak országvesztés lesz a vége, ezért „nemzeti önrendelkezésünk minden egyes feláldozott darabja egy-egy lépéssel visz közelebb a pokolhoz, közelebb a háborúhoz, közelebb a kiszolgáltatottsághoz, közelebb az újabb koporsókhoz” – fogalmazott.

Vagyis, ha hazánk önrendelkezése a tét, dönteni kell. Nagy Imrének és mártírtársainak is dönteniük kellett aközött, hogy szabad független országot akarnak, vagy hagyják, hogy a haza ismét egy birodalom csatlósa legyen.

– mondta a megemlékezésen Nagy János, aki ezt követően megkoszorúzta Nagy Imre szobrát.

A szobornál elhelyezték Sulyok Tamás köztársasági elnök koszorúját, Kövér László, az Országgyűlés elnökének koszorúját, illetve megkoszorúzták az emlékművet az ’56-os szervezetek és a volt politikai foglyok szervezeteinek képviselői is.