Kivégzés a kukoricásban

Az élet már csak ilyen: évtizedek múltán is összerakhatja rejtélyes históriáinak mozaikjait. Forgassuk vissza az idő kerekét 1944 őszéig. A második világháború délvidéki eseményei során az orosz haderő Baja városát is ostrom alá vette. Történetünk főszereplője, Pénzes Ferenc rendőr a Dunántúlon volt szolgálatban, a hírek hallatára azonban hazautazott Baján élő családjához. De soha nem ért célba, mert az oroszok elfogták. Hónapokkal később, egy Szeged melletti tanyán élő férfi, Zombori Illés levélben tájékoztatta a családot: „Baja elfoglalásakor fogságba esett egy Pénzes Ferenc nevű államrendőr, akit itt kísértek az oroszok a mellettünk elhaladó nemzetközi úton. Pénzes bent volt nálunk az oroszokkal együtt. Egy kis idő múlva tovább kísérték, és tőlünk ötszáz méterre a kukoricásban agyonlőtték. Ott van eltemetve a szántóföldeken.”

A holttest zsebében megtalált iratok közt lapult hozzátartozóinak címe, így tudták értesíteni a tragédiáról a családot, sőt még karikagyűrűjét is eljuttatták az özvegyhez. Az asszony nem tudott belenyugodni a történtekbe, anyósával együtt felkeresték a szemtanút, akitől a levelet kapták. Azokban az időkben nagy bátorság kellett volna ahhoz, hogy a tetemet exhumáltassák és eltemessék a családi sírboltban – ennek reménye helyett csak a végtelen fájdalom maradt. Később pedig a táj átalakulása során a nyomok is eltűntek, jeltelenné vált a sírhalom, legfeljebb csak az emlékezet őrizte a hollétét.

Az özvegy haláláig gyászolta férjét – az ezredfordulón távozott az élők sorából. Lányai, Rozália és Katalin a hagyaték rendezése közben találtak rá a hajdani dokumentumokra. Egyikük levelet írt a Háborús Keresőszolgálathoz, a Magyar Televízió Sírjaink hol domborulnak? című, hadisírokat felkutató műsorának testvérportáljához. Számára már az is megnyugvást jelentett, hogy megemlékezhetett édesapja haláláról. Levele alapján az MTV munkatársai a szegedi körzeti stúdió szerkesztőitől kértek segítséget. Jurkovics János szerkesztőségvezető átérezte a hozzátartozók fájdalmát, felkereste a megadott helyszínt, a falubeliektől érdeklődött az egykor történtekről. Megtalálta és megszólaltatta a rendőr haláláról hírt adó férfi fiát, a most 82 esztendős Zombori Józsefet, aki hajdanán fiatal felnőttként volt az események szemtanúja: „Előttünk álltak meg pihenni az oroszok, és velük volt Pénzes Ferenc is. Az őrök jó alaposan be is rúgtak, így alkalma lett volna megszökni. Nem akart, mondván, őneki nincs félnivalója.” Sajnos, rosszul döntött: a lerészegedett katonák hamarosan kivitték a kukoricásba, és agyonlőtték.

És a történet tovább írta magát! Nemrégiben a településen vízvezetéket építettek, s a munkálatok közben a hajdani szántóföldről – ahol ma kerítéssel körbevett tanya áll – előkerültek egy koponyalövést elszenvedett ember földi maradványai, melyekről többen állították, hogy a háborúban eltűnt bajai rendőr csontjai. Akkor nem bolygatták tovább, most viszont a riportfilm forgatásakor újból az érdeklődés középpontjába került a téma. Mindezekről a tévésektől értesültek a tragikus sorsú hadifogoly Sükösdön élő leányai, kiknek kezdeményezésére megtörtént az exhumálás: „Életünk alkonyán méltó lenne édesapánkhoz, ha édesanyánk mellé tudnánk eltemetni.” És hétfőn ez is valóra vált! Hatvanöt év után végső nyughelyére kerülhetett a tragikus sorsú rendőr – a felesége mellé.

A sírkövön eddig is ott állt a neve...

Sírjaink hol domborulnak? – m1, április 14., kedd, 15 óra. Ismétlés: m2, április 15., szerda, 14 óra 30 perc.

Kattintson bármelyik fotóra és megnyílik képgalériánk!