Interjú az anyagyilkossággal vádolt fiúval

– A bíróság addig nem kezdhet új tárgyalást, amíg az ügyészség fenntartja a vádat. A rendőrség viszont nem nyomoz D. Lajos segédmunkás – aki nemrégiben többször is beismerte, hogy ő követte el a gyilkosságot – ellen, amíg Ön a vádlott. Mi erről a véleménye? –  kérdezem S. Sándort.
– Mindenképpen engem akarnak gyilkosként megjelölni. Eddig más irányba nem is mozdult el a nyomozás. D. Lajos hiába mondta el többször is a hivatalos szervek előtt, hogy ő ölte meg az édesanyámat, ezt következmény nélkül visszavonta. A rendőrség a vallomást nem kezeli bizonyítékként. A bíró nagyon alapos, amennyire csak lehet, körbejárja az ügyet. Így előkerülhetnek olyan dolgok, amelyek számomra is meglepetésként hatnak.

– D. Lajos olyan részletekkel szolgált a hatóságnak, amit csak az tudhatott, aki járt a bűntett helyszínén.
– Szerintem az ügyészségnek már ejtenie kellett volna ellenem a vádat, a rendőrségnek pedig új nyomozást kezdenie. Az igazi tettest kellene elfogniuk, de én maradtam a bűnbak. Nos, 2007 áprilisa óta a hatóság más irányba nem nyomozott, csak azzal volt elfoglalva, hogy ellenőrizze, amit elmondtam.

– Végig együttműködött a rendőrséggel, a poligráfos vizsgálatot is vállalta. Milyen bizonyítékot talált a rendőrség?
– Szerintük az örökségemre volt szükségem, de semmit nem örököltem, ami korábban ne lett volna az enyém. A tragédia estéjén Bagamérban voltam szalonnasütésen a barátaimmal, amit ők igazoltak is a bíróságon. Az édesanyám telefonjáról azon az estén valaki hívást kezdeményezett Debrecenben, ezt azóta a szakértői vizsgálatok is megerősítették. Az is kiderült, hogy D. Lajos azon az útvonalon járt haza, amerre a készüléket elásták.

– A szakértők még mit állapítottak meg?
– Több szakértői vélemény is készült rólam. Az elmeszakértői vizsgálat az intelligenciaszintet is méri, alapos pszichológiai tesztet kellett kitöltenem. A hatóság azt állítja: ha a vádlottnak magas az IQ-ja, akkor bizonyára ravaszul, előre kitervelte az egészet. Azt is felrótták nekem, hogy túlságosan nyugodt voltam, amikor bejelentettem az édesanyám halálát.

– Nem lehetett könnyű a bő egy éves börtönélet.
– Nyolc hónapot Debrecenben, a fennmaradó időt Állampusztán kellett rácsok mögött töltenem. A kritikus helyzetekben higgadt maradok. A holtpont akkor jött el, amikor a családommal való kapcsolattartást is megtiltották.

– Miként lett szabad?
– Május óta azért vagyok szabad, mert a Debreceni Ítélőtábla megállapította, hogy esetemben nem áll fenn a szökés vagy elrejtőzés veszélye.

– Nem érzi úgy, hogy megbélyegezte az életét, ami Önnel történt?
– A családom és a barátaim, s mára egyre többen mellettem állnak. Tudom, hogy ártatlan vagyok, nem követtem el azt, amivel megvádoltak. Ez hitet és erőt ad.

– Milyen volt a kapcsolata az édesanyjával?
– Ő határozott, céltudatos egyéniség volt – korábban tanárként dolgozott –, s mindig segíteni akart másokon. A húgomért, és értem mindent megtett, szép család voltunk, bár a szüleim elváltak. Persze, felnőttként már inkább a saját fejem után mentem, de azért mindig elgondolkodtam azon, amit mondott. A Corvinus Egyetemre jártam gazdaság-informatika szakra, de már nem tudtam befejezni, folytatni pedig nem lehet a megváltozott képzési rendszer miatt.

– Testvérével miért tettek feljelentést ismeretlen tettes ellen a Legfőbb Ügyészségen?
– Dr. Magyar György védőügyvédem javaslatára a húgommal feljelentést tettünk ismeretlen elkövető ellen a Legfőbb Ügyészségen, a Hajdú- Bihar Megyei Főügyészség felettes szervénél. Úgy gondoljuk, hogy korábban figyelmen kívül hagyták az ártatlanságomat bizonyító tényeket, és szeretnénk, ha mielőbb újra kezdenék a nyomozást. Szeretnénk, ha a hatóságok az igazi tettes ellen gyűjtenének bizonyítékokat. A nyomozóhatóság ellen elfogultsági indítványt nyújtottunk be, kérve, hogy az újabb nyomozást ne a Hajdú-Bihar megyei hatóságok folytassák le, mivel szerintünk nem végeztek megfelelő munkát.