Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
Többjelentésű tojás szavunk az elmúlt hetekben - érdekes módon - egymástól függetlenül két levélírónkat is kérdezésre ihlette.
Egyikük, a pécsi Tasnádi Anna arra volt kíváncsi, hogy a tojás szóban található -ás végződés képző-e vagy pedig magának a tőszónak a szerves része.
Nem fölösleges kérdés, hiszen csakugyan gondolhatnánk ara, hogy a tojás nem képzett, hanem egy tőből faragott, egyetlen elemből álló szó, mint például a bibliai Júdás név vagy a valószínűleg török eredetű pajtás. Tojás szavunk azonban eredetének bizonytalan volta ellenére is kétségtelenül képzett forma, a tojik igének -ás névszóképzős származéka. A tojik igének, amelynek feltehető eredeti jelentése: 'hoz, ad', több más származéka is van: tojó, tojózik, tojomány, tojásdad stb. Az sem zárható ki, hogy a szó az 'elmozdít, arrább nyom' jelentésű tol igének szóhasadás, azaz párhuzamos alaki és jelentésbeli elkülönülés útján keletkezett változata, de ez csupán lehetőség, nem bizonyosság. Azt azonban nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy a tojik-ból (esetleg a tol-ból) képzett tojás régebben elsősorban a tojik (vagy tol) igével kifejezett cselekvést jelentette, nem pedig a cselekvés eredményét.
{p} Ebben szótáraink és a nyelvtörténeti adatok is megerősítenek bennünket. A "Tojás közben ne háborgasd a tyúkot"-, "A kotlóstyúk abbahagyta a tojást"-féle mondatok a régi nyelvben meglehetősen gyakoriak voltak, míg ma a tojás elsősorban a madaraknak és hüllőknek védőburokkal körülvett nagy petéjét jelenti, vagyis a tojás műveletének eredményét. Régen ez utóbbit főleg tojomány, továbbá mony szavunkkal fejezték ki. "Illyen tojomány van fészketekben" -, olvashatjuk például Czeglédi István Barátsági dorgálás című, Kassán 1663-ban kiadott munkájában. Mihálykó Jánosnak Az örök életről való könyvecske című, Bártfán 1603-ban kinyomtatott művében pedig erre bukkanunk: "Az lator kakuk az ő monyait az ökörszömecskének fészkébe tojja". A tojomány és a mony közül az utóbbi egy kissé illetlennek számított, mivel 'here', sőt 'hímvessző' jelentése is volt, ezért nem csoda, hogy a neves egyházi író, Geleji Katona István a Titkok titka című, 1645-ben kiadott munkájában inkább az elsőt pártolja, amikor így ír: " ... immár mind úgy mondják: tikmony, lúdmony, holott igazán tik-tojomány, lúd-tojomány volna". Számunkra mindebből az a tanulság, hogy a tojás szó, bár már abban az időben is előfordult a tojás mint művelet eredményének a jelölésére is, elsősorban magát a cselekvést jelentette.
{p} Voltaképpen ezzel kapcsolatos Németh István barcsi levélírónk kérdése is. Ezt írja: "Úgy tanultuk az iskolában, hogy az -ás, -és képzős szavak cselekvést jelentenek, mint például festés, olvasás, evés, mérgelődés stb. Nem értem akkor, hogy a tojás miért nem ilyen. Ennek a szónak legalábbis kettős értelme van. Jelent cselekvést is, és jelenti fontos táplálékunkat is. Nem lenne szebb, ha az utóbbit tojat-nak neveznénk?"Érdekes ötlet, amely nyilván azon alapszik, hogy nyelvünkben sok példa van a cselekvésnek és a cselekvés eredményének az -ás, -és, illetőleg az -at, -et képzős igékkel való elkülönítésére: a szövés eredménye a szövet, a vájás-é a vájat, a főzés-é a főzet, a kövezés-é a kövezet, a másolás-é a másolat, és sorolhatnánk a végtelenségig. De a nyelv sajátos jelrendszer, amely nem mindig felel meg a beleérzett szabályoknak. Számos olyan szavunk is van, amely valamilyen cselekvés eredményét fejezi ki, s mégsem -at, -et, hanem -ás, -és képző áll a végén. A hímzés szó nemcsak a műveletet jelzi, hanem eredményét, az elkészült kézimunkát is; az újítás valamely új dolog kigondolásán kívül magát a kidolgozott új módszert, eljárást is; a kötés azon a műveleten kívül, hogy valamit kötnek, a seben levő védőburkolatot is.A tojás pedig a madaraknak e cikkben már többször említett cselekvésén kívül, ma már, igenis, jelenti a művelet eredményét is, akár tetszik nekünk, akár nem. De miért is ne tetszene?
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu