Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
Nyáron nem könnyű megtalálni a színészeket. Aki teheti, pihenéssel, utazással tölti a két évad közti szünetet. Így van ezzel Eszenyi Enikő is, csakhogy számára a pihenés és az utazás egyet jelent a munkával. Annak dacára, hogy színészi, rendezői munkát évek óta nem vállal a vakáció idején, szinte végigdolgozza a forró hónapokat.
Most például A tévedések vígjátéka szövegét finomítgatja kollégáival, bár a bemutató még odébb van. Tervezgeti az őszi önálló műsorát is. Intenzív angolnyelv-tanfolyamra jár, és a napi edzéseket sem hagyja ki. S ha külföldre megy, ott sincs teljes kikapcsolódás, a kiruccanást összeköti a későbbi feladataihoz szükséges tanulmányok elvégzésével. Enikővel régi ismeretségünk okán tegeződünk.
- Szép és tartalmas a honlapod. Ma már egy színész sem létezhet enélkül?
- Sokat dolgozom külföldön, ha valaki meg akar ismerni, a lehető leggyorsabban az interneten keresztül van rá módja. Egy kattintás az egész.
- Milyenek a visszajelzések?
- Az amerikai kollégák, akikkel nemrég Brecht művét vittük színre, először a honlapomon keresztül ismertek meg. És rengeteg e-mailt kapok. Nekem jelenleg nincs internetem, és csodálkozni fogsz, de még a saját honlapomat sem láttam.- A világhálón bárhová eljuthat az ember, most pedig, hogy az Európai Unió tagjai lettünk, megszűntek a határok, bárhol játszhatnak a színészek.
{p} Jó ez nektek?
- Én nem gondolom, hogy az unióba való belépéssel elhalmoznak bennünket külföldi ajánlatokkal, hiszen egy magyar anyanyelvű színész nehezebben boldogul idegen színpadon. Természetesen más művészeti ágban sokkal több a kitörési lehetőség.- Neked folyamatosan van külföldi munkád.- Ez kizárólag attól függ, hogy hívnak-e.
- Szerencse is kell hozzá?
- Az önmagában kevés. Biztos szakmai tudásra van szükség. Az első szlovák rendezésem után kezdtek el rendszeresen hívni külföldre. Ha nem lett volna jó az előadás, akkor hiába vagyok szerencsés, soha nem fognak meghívni. A munka mindig meghozza a gyümölcsét.
- Ennek érdekében elég keményen, talán még önsanyargató módon is dolgozol.
- Én nem nevezném önsanyargatásnak. Szeretek száz százalékig arra koncentrálni, amivel éppen foglalkozom.
- Érdekelne, hogy izgalommal, netán félelemmel indulsz-e útnak rendezni Prágába, Washingtonba, Moszkvába, vagy hagyod magad sodródni az árral?
- Semmit nem hagyok a véletlenre, anélkül is adódhatnak váratlan helyzetek. Csak önmagamban bízhatok, hogy alaposan felkészültem-e a feladatra, és el tudom-e végezni a dolgomat. Mivel a külföldi rendezéseimet több hónapos előkészítő munka előzi meg, igazából nincs is okom idegességre. A próbák során a színészekkel általában mindig jól szoktam dolgozni, igyekszem nagyon közeli kapcsolatba kerülni velük. Megmondom neked őszintén, attól sem vagyok jobban izgatott, hogy Washingtonban vagy Budapesten lépem-e át a színház küszöbét.- Nyilván az a lényeg, mit lehet kihozni a csapatból.
- Egyetlen előadást sem lehet előre megtervezni. Adhatja az ember a tőle telhető legjobbat, ha a végére úgy állnak össze a csillagok, hogy az nem lesz sikeres. Viszont az is előfordulhat, hogy a lassú és göröngyös alkotófolyamat utolsó fázisában egyszer csak helyére kerülnek a dolgok.
- Számít-e, hogy ki milyen idegi állapotban van?
- Egyik nap lehet rosszabb hangulatom, a másik nap viszont eufórikus állapotban kétszer annyit tudok teljesíteni. De ez minden szakmára igaz. Az is megeshet, hogy a próba alatt zaklatott idegállapotra van szükség, mert úgy jobban meg lehet fogni a figura lényegét.
- Ha a magánélet rendben van, kevesebb a szakmai küzdelem?
- Egyáltalán nem biztos. Meglehet, akkor legjobb valaki a színpadon, ha a magánélete a legnagyobb válságban van, merthogy az érzelmeit máshová tudja átcsoportosítani. És ez fordítva is igaz lehet. Nincs recept, nincs szabály, nincs irány.
- Az Ég és nő között című darabban Milan Mikulcikkal szerepelsz, miközben a magánéletben is egy párt alkottok.
- És mi ebben a különös? Nekünk nagy örömet jelent, hogy együtt játszunk, sőt akár "műsoron kívül" is meg tudjuk beszélni a darabbéli problémáinkat.
- S amikor te rendezed a kedvesed?
- Az eleve más szituáció. Lent, a rendezői székben ülök.- Nincs semmi gyöngédség...- Hogy gondolod? Nem családi vállalkozásról, hanem komoly művészekről, profi emberekről van szó. Mindenkivel ugyanúgy beszélek, mint Milánnal, nem fogom őt babusgatni. Te sem viszed be a feleségedet a szerkesztőségbe, hogy tessék, itt vagyunk, lehet velünk kivételezni.
- Csengerben nőttél fel. A gyerekkorban gyűjtött falusi élmények és emlékek máig tartó erőt képesek adni.
- Igen, ebből az erőből ma is építkezem a színpadon színésznőként és rendezőként egyaránt. A washingtoni kollégák mindegyike kívülről fújja Komlódtótfalu nevét, mivel meséltem nekik arról, hogyan pusztított az árvíz a faluban. Ha megláttak, már mondták is: Komlódtótfalu.
- Mennyire látsz előre?
- A véletlen hozta úgy, hogy jó előre ismerem a feladataimat. A külföldi felkérések miatt pontosan tudnom kell, hogy mikor, hol dolgozom. Jövőre Moszkvában, azután Varsóban, azt követően pedig Prágában rendezek.
- Tehát akár évekre előre készülhetsz?
- Kénytelen vagyok készülni, hiszen az előzetes megbeszélésekre nem mehetek el konkrét elgondolások nélkül. Minden apró részletet szerződésben rögzítünk, meghatározott ütemterv szerint haladunk, semmi sem marad az utolsó pillanatra.-
Ljubimov hogyan talált rád?
- Húszéves koromban kerültem kapcsolatba vele először, a főiskolán egy hónapos kurzust tartott az osztályunknak. A későbbiekben több vígszínházi bemutatón látott, majd Prágában is találkoztunk. És mindketten rendeztünk Washingtonban, az Arena Stage-ben... Tehát nem voltam ismeretlen számára.
- Megtiszteltetésnek veszed a felkérését?
- Szerinted ez jó kérdés?- Ez nem lehet kérdés, hiszen egyértelműen megtiszteltetés.- Főleg ha hozzátesszük: a Tagankát negyven éve alapították, és még soha nem dolgozott náluk külföldi rendező. Ljubimov mellett komoly tanulás vár rám, máris meghatározta a további utamat, pedig még csak egy hétig voltam kinn. Ilyen érintettség sokáig ösztönzőleg hat az emberre.
- Kellenek efféle megerősítések?
- Ez nem megerősítés, hanem útmutatás. Micsoda különbség! A világ egyik legnagyobb színházi mesterétől új impulzusokat kapni, általa más dimenzióba, magasabb szintre kerülni: az élet szép ajándéka.
- Azt vettem észre, amikor szakmáról kérdezlek, sokkal közlékenyebb vagy, mint amikor a privát dolgaidat hozom szóba. Miért van ez?
- A színház tölti ki a napjaimat, miközben a civil életemben is le kell bonyolítani bizonyos ügyeket. Ha ez utóbbira vagy kíváncsi, arról nem szívesen beszélek. S arra is csak tőmondatokban tudok válaszolni, ha azt kérdezed, megtiszteltetésnek veszem-e Ljubimov felkérését.
- Szóval nem jók a kérdéseim...
- Jaj, nem! Ne érts félre!
- Mitől vagy ennyire szívós?
- Jó vizet ittam Csengerben... De, félretéve a tréfát: a családomtól kezdve a környezetemen át a kollégákig olyan emberek vesznek körül, akik fanatikusan szeretik a színházat. Főiskolai tanáraink önmagukkal és velünk szemben is kérlelhetetlenek voltak. Mindanynyian ennek szellemében dolgozunk, s nyugodtan mondhatom, mindannyian meg is álljuk a helyünket. Sajnos, nemrég elvesztettük mesterünket, Horvay Istvánt. Nagyon sokat köszönhetünk neki; s azért beszélek többes számban, mert rengeteg tehetséges tanítványa volt.
- Ha most kellene mesterséget választanod, akkor is a színészet mellett döntenél?
- A sok szép és jó miatt, ami az évek során velem történt, természetesen a színészetet választanám, de annyi minden van előttem, hogy még magam sem tudom, mi lesz belőlem.Eszenyi Enikő két évtizedes pályafutása során számos fontos darabban lépett színpadra. Annak dacára, hogy egyre kevesebb film készül, még most is feltűnik a mozivásznon. Gyakran dolgozik külföldi társulatnál, de hűséges maradt a Vígszínházhoz, ahová a főiskola után szerződött. Beszélgetünk még a színészek kilátástalannak tűnő helyzetéről, a színházak bizonytalan jövőjéről, és egyre roszszabb lesz a kedvünk. Abban maradunk, majd legközelebb folytatjuk.
Borzák Tibor
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu