Anyanyelvi őrjárat

Ha Molnár László buji olvasónk nem ír szenvedélyes hangú, hosszú levelet a mentős szónak napjainkbeli térhódítása ellen, aligha hozom szóba ezt a témát az Anyanyelvi őrjárat rovatban, mivel erről a Szabad Föld 1995. július 18-i számában, mindössze két héttel e rovat indulása után már szóltam. De annak érzékeltetésére, hogy mekkora indulatokat kelt és kavar ez a mentős szó még ma is - ma talán még nagyobbakat, mint akkor -, legalább néhány sort idéznem kell olvasónk leveléből.
"Kedves Tanár Úr! Teljesen megöl a méreg, eszi, rágja a nyelvünket ez az alattomos féreg. E szó a MENTŐS, borzasztó! Tudtommal MENTŐKnek, MENTŐÁPOLÓnak és MENTŐORVOSnak hívják őket. Nézem a híradót az egyik kereskedelmi tévén, és szinte kéjelegve mondja a jóképű, sármos bemondó így: MENTŐSÖK. Ugyanakkor látni lehet az ápoló egyenruhás hátát, amelyre rá van írva: MENTŐK."
Mivel sokan vannak, akiket ugyanúgy esz a méreg, mint olvasónkat, nem térhetek ki a feladat elől, hanem legalább röviden szólnom kell arról, hogy állunk ma ezzel a mentős szóval.  Lássuk csak! Akkor még egyértelműen elmarasztalhattam a mentős szót, rámutatva, hogy inkább ártalmára van nyelvhasználatunknak, mint hasznára. Többek között ezt írtam róla: "A mentős elnevezésből nem derül ki, hogy akit illetünk vele, az micsoda tulajdonképpen: mentőtiszt-e, mentőorvos, mentőápoló vagy egyéb beosztású dolgozó." Vagyis, bár valamivel szelídebben fogalmaztam meg véleményemet, mint olvasónk, lényegében ugyanazt vallottam, mint ő.
Azóta némileg változott a helyzet. A mentős nem szorult vissza a nyelvben, hanem még meg is erősödtek a hadállásai. Míg az 1972-ben megjelent s a harmadik évezred kezdetéig változatlan formában több kiadást is megért Magyar értelmező kéziszótárban még nem is szerepelt a mentős  szó, addig ugyanennek a szótárnak 2003-ban kiadott, átdolgozott kiadása már tartalmazza is ezt a szót, mégpedig 'a mentőszolgálat tagja, alkalmazottja' jelentésben. S ha olvasóink esetleg arra gondolnak, hogy így a mentő-nek nem is maradt semmilyen saját szerepe, rögtön eloszlathatom ezt a feltevésüket, mert igenis maradt. Egyrészt melléknévi szerepben csakis a mentő használatos, a mentős nem, például ezekben: mentő ötlet, mentő kérdés, mentő tanú, másrészt pedig főnévként kialakult egy olyan jelentése, amelyet korábban nem rögzítettek szótáraink: 'mentőautó'. A szótár ennek szemléltetésére a mentős címszónál egy példát is közöl, ezt: A mentőből két mentős szállt ki.
Ezzel azonban még nem mondtam el mindent. Az említett szótár új kiadásában már benne van ugyan a mentős főnév, de "biz" stílusminősítéssel, ami azt jelzi, hogy a mentős szó csak a bizalmas, közvetlen, fesztelen hangú társalgásra jellemző, a választékos vagy a hivatalos érintkezésben ellenben nem használatos. Ezzel a minősítéssel pedig még levélírónk is egyetérthet, hiszen ő maga látta, hogy a mentőszolgálat alkalmazottainak hátán nem a Mentősök, hanem a Mentők felirat volt olvasható. Ma tehát még nem általánosan elfogadott forma a mentős(ök) elnevezés, hanem még csak olyan szó, amely továbbra is keresi helyét a nyelvben. Ha nem tetszik nekünk, ne használjuk - nem élek vele én sem -, de úgy látszik, ennek a mentős formának már elég nagy a társadalmi támogatottsága ahhoz, hogy megmaradjon, s valamilyen sajátos szerepet töltsön be a nyelvhasználatban. Ha ezt ki tudja vívni, megmarad, ha nem, előbb-utóbb kiszorul a nyelvből.
Nekem erről a mentős-ről hirtelenében egy másik hasonló képzésű szó jut eszembe. Ez a végzős. Jelentése: 'tanulmányainak utolsó évét végző (diák)'. Lehetne csupán végző is, de szótárunk felveszi ezt a szót, szintén utalva arra, hogy a bizalmas nyelvhasználat szava. Lehet, hogy ez a stílusminősítés, amely most csakugyan megilleti a végzős-t is, a mentős-t is, idővel itt is, ott is szükségtelenné válik. Döntse el ki-ki magában: ha így lesz, olyan nagy baj lesz ez?