Egy szemfog titka

Morvaiék Barguzinban
1956 (!) nyarán már tettek erre kísérletet, akkor a költő kiálló bal szemfoga elegendő bizonyíték lett volna az azonosításhoz, de semmit se találtak. Nem úgy Morvai Ferenc expedíciójának résztvevői, akik 1989 nyarán a szibériai Barguzinban kiásták a Petőfiének tartott csontvázat, és megtalálták azt a bizonyos szemfogat is.
De akkor miért van szükség az újbóli kutakodásra? Ezúttal a szibériai verzió ellenzői - nem pedig Morvaiék! - kezdeményezték a segesvári határ átvizsgálását, sejthetően azért, hogy álláspontjukat igazolják. Már amennyiben tényleg megtalálnák Petőfi Sándor porhüvelyét... Ebből lenne ám az újabb botrány, hiszen az mégiscsak nehezen képzelhető el, hogy végzetes sorsú forradalmárunk Segesváron és Barguzinban is meghalt, és mindkét helyen ő pihent, amíg meg nem bolygatták nyugalmát. Viszont két "Petőfi-csontváz" esetén tovább lehetne vitatkozni arról, melyik kutatócsoportnak van igaza.
Egyébként a gyors cselekedetre nem a barguzini kérdés végső eldöntése, illetve megdöntése miatt van szükség, hanem azért, mert utoljára kínálkozik ilyen lehetőség, ugyanis folyamatosan és visszafordíthatatlanul alakul át a táj. Segesvár határában hamarosan hozzákezdenek az autópálya építéséhez, így többé nem lesz mód a múlt történéseinek, úgymint a szabadságharc csatáinak vagy Petőfi menekülési útvonalának rekonstruálására. Az expedíció tervét egy hazai szakértőkből álló csoport készítette el. S mivel Petőfi honvéd őrnagy volt, kézenfekvőnek tűnt, hogy honvédségi vonalon szervezik a munkálatokat. Kezdetben a Honvédelmi Minisztérium (HM) támogatta az ügyet. A magyar-román katonai kulturális vegyes bizottság is foglalkozott a témával, melynek eredményeként az összes román hatóság megadta az engedélyt erre az évre, hogy földradaros méréseket végezhessenek. Az ősz elejére időzített akció azonban elmarad, mivel a HM időközben visszalépett, így a tőlük kért 14 millió forintra sem számíthatnak a kutatók. Megkeresték a Magyar Tudományos Akadémiát is, de választ nem kaptak a levelükre.
{p}
Kutatók Segesváron
A Hadtörténeti Múzeum, az MTA Irodalomtudományi, illetve Régészeti Intézete által titokban előkészített segesvári expedíciójának célkitűzéseiről beszélgettünk Kerényi Ferenc irodalomtörténésszel, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének főmunkatársával, a kutatócsoport tagjával.

- Minek alapján keresik Petőfi maradványait Segesvár határában?
- Átvizsgáltuk a történeti forrásokat, főleg Heydte jelentéseit, valamint a hírlapi közleményeket. A Vasárnapi Újság hasábjain 1861-ben 37 írás jelent meg Petőfi Sándor honvéd őrnagy elestével kapcsolatban, illetve annak bizonyításáról, hogy valóban őt vélték felismerni holtan az Ispán-kútnál. Teljes biztonsággal kijelenthetjük, hogy a csata után Petőfit senki nem látta élve. Így hát például a barguzini kérdésben két dolgot kellene tisztázni: Petőfi túlélte-e a segesvári csatát, s az oroszok vittek-e magukkal hadifoglyokat.
- De hiszen ez utóbbira vonatkozóan szintén jelentek meg híradások, éppen a Vasárnapi Újságban is!
- Az igaz, hogy a bukovinai Csernovicban, mely akkor a Habsburg Birodalom része volt, összegyűjtötték a foglyokat, de át is adták az osztrákoknak, és csak a cári alattvalókat, például a lengyeleket hurcolták el.
{p}
- Ebben a kérdésben más a véleményük a szibériai változat képviselőinek, úgyhogy inkább térjünk vissza a segesvári expedícióhoz. Jártak már a helyszínen?
- Öt évvel ezelőtt, az emlékmúzeum új kiállításának rendezésekor Hermann Róbert történésszel bejártuk a csatateret, melynek jelentős része már nincs eredeti állapotában. Ez főleg a küküllői gát és a gázvezeték megépítésének következménye, ott jelölték ki az autópálya nyomvonalát, tehát nemsokára eltűnik az utolsó érintetlen terület is.
- Még szerencse, hogy a pályaépítést megelőzően kötelező a régészeti terepbejárás...
- Azt ön is tudja, hogy mivel már kevés az idő, emiatt komoly kutatásokról nem lehet szó. Főleg úgy, hogy a régész nyomában halad az úthenger. Ezen a nyáron vagy őszön lehetett volna a még érintetlen területeken utoljára alaposabb vizsgálódásokat végezni.
- Miként képzelték el a kutatást?
- Munkacsoportunk Kedves Gyula hadtörténész vezetésével állította össze a menetrendet. Közbeszerzési eljárás útján tettünk szert arra a földradarra, mellyel a talaj megbolygatása nélkül behatárolhatók a magányos sírok. Többszöri egyeztetés és tárgyalás után megkaptuk a román nemzetvédelmi miniszter kutatási engedélyét erre a naptári évre. De már az áprilisi terepszemlét sem tudtuk lebonyolítani. Idehaza elutasításba ütköztünk, merthogy a Honvédelmi Minisztérium nem tartja hatáskörébe tartozónak az ügyet, s ilyen feladatokra nincs is pénze. A Magyar Tudományos Akadémiának küldött levelünkre pedig nem kaptunk választ. Így már biztos, hogy az őszi mezőgazdasági betakarítási munkákat követő expedícióra nem kerül sor, hiába készítettünk elő mindent. Az egészben az a kínos, hogy a honvédelmi tárcának nincs szüksége hagyományokra, márpedig Petőfi honvéd őrnagyi mivoltára nem lenne szabad legyinteni.
- Dienes András kereste Petőfi csontjait a segesvári csatatéren1956 nyarán, de nem találta meg. Ennek ellenére önök bizakodóak?
- Dienes nem régészeti ásatásokra, hanem a költő vélhető halálhelyének megállapítására vállalkozott. Egyetlen nap állt rendelkezésre, találomra húztak egy kutatóárkot, s ott valóban nem találtak semmit. Ha fellapozza Dienes könyvét, azzal fejezi be, ahonnan mi elindultunk: "El fog jönni az idő, amikor kutatóárok vonása nélkül meg lehet majd vallatni a föld mélyét." A mai technikai feltételek ezt lehetővé teszik, nekünk pedig kötelességünk elvégezni a kutatást.
{p}
- Dienes azt is írja, hogy egyetlenegy ismérv elegendő lett volna az azonosításhoz, mégpedig Petőfi kiálló bal szemfoga. Milyen véletlen, a barguzini leleten ez megtalálható!
- Elég gyakori rendellenesség. A barguzini ásatás pedig nem volt szakszerű. Az ott előkerült csontváz tudományos szempontból értékelhetetlen, főleg azután, hogy egyik helyről a másikra hurcolták egy szatyorban. A lelet olyan változásokon ment keresztül, hogy a legjobb szándékot feltételezve sem vizsgálható tovább.
- A szemfog mégis árulkodó. Miért nem elegendő bizonyítéknak?
- Dienes nem volt antropológus, s a szemfogra vonatkozó vélekedésével nem értek egyet. Nem azért, mert Barguzinban egy ilyen koponya került elő. Semmi sem zárható ki, de jelenlegi tudásunk szerint egyetlen adat sem utal arra, hogy Petőfi Szibériában halt volna meg.
- Akárhogy is van, tizenöt éve temetetlen a csontváz...
- Mondok önnek valamit: ez az ügy a magyar országimázs tekintetében hihetetlenül romboló volt. A főügyésznek azonnal intézkednie kellett volna, hiszen kegyeletsértés, sírrablás és csempészés történt, ezek pedig bűncselekmények. Ismerek olyan hivatalos levelet, melyben intézkedést kértek a csontváz visszaszállításáról és eltemetéséről. Ennek nincs akadálya, hiszen a vizsgálatok lezárultak.
- Nem zárultak le, a DNS-azonosítás még hátravan...
- A Petőfi család maradványai, melyeket többször áthelyeztek, éppúgy alkalmatlanok az elemzésre, mint a barguzini csontok. Petőfi Sándor DNS-ét a meglévő hajfürtjéből kellene megállapítani, hogy bármilyen később felbukkanó és neki tulajdonított lelettel összevethető legyen.
- A hajtincs hiteles?
- Szendrey Júlia írásos tanúságtétele szerint Petőfié. Az övén kívül felesége és fia hajtincse is rendelkezésre áll, sőt a Szendrey ágon további mintákat őriznek a közgyűjteményeink. Ha kivonható belőlük DNS, igen meggyőző eredmény születhetne. Ezek a vizsgálatok, szigorúan tudományos alapon, bármikor elvégezhetők, csak az a bökkenő, hogy több százezer forintba kerülnének. Annak a pénznek a töredékéből, amit Morvai Ferenc a szibériai kutatásokra fordított, mindkét helyszínen korrekten el lehetett volna végezni a feltárásokat.
- Mára azonban kibékíthetetlen ellentét alakult ki a két tábor közt.
- Talán önnek feltűnt, hogy tizenkét évig nem szólaltam meg a vitában, mert alapjaiban elrontottnak és politikailag motiváltnak tartottam. Ennek ellenére az MTA utolsó Petőfi-bizottságának tagjaként úgy fogalmaztam: csak akkor kell ismét foglalkozni az üggyel, ha új adat vetődik fel. Hogy most mégis nyilatkoztam, azt a segesvári kutatások holtpontra jutása miatt tettem.