Újraépítették a római kori villát

A délkelet-angliai Hampshire megye mélyén, Petersfieldhez közel, a Butser Ókori Farmon egy különleges vállalkozásról kezdtek el filmet forgatni. A feladat egy olyan római villa megépítése volt, amilyet ezerhatszáz éve emeltek a mai Egyesült Királyság területén. A buzgó régészek és csapatuk a rómaiak életéről és kultúrájáról szerettek volna többet megtudni a villa megépítésével.

Kultúra2004. 09. 03. péntek2004. 09. 03.
Újraépítették a római kori villát


Krisztus születése előtt 55-ben a rómaiak Julius Caesar vezetésével megszállták az akkor Brit-szigetekként ismert földet, de akkor még nem vetették meg rajta a lábukat. Az állandó betelepülők csak közel száz évvel később jelentek meg a gabonában gazdag területeken. Kr. u. 43-ban Claudius császár expedíciós seregeket indított Britannia ellen, s az ügy fontossága miatt Aulus Plautius hadvezérrel negyvenezer légióst küldött a szigetre. Csak amikor már Plautius csapatai három hónapja a szigeten tartózkodtak, akkor tartotta Claudius elég biztonságosnak a provinciát ahhoz, hogy meglátogassa. Miután számos csatát vívott az őslakókkal, a mai délkelet-angliai Kentbe helyezte központját. A rómaiak negyven év alatt elfoglalták Britanniát, amihez a szerencse mellett a kelta törzsek széthúzása is kellett. Utódaik közel négyszáz évig maradtak a szigeten.
A délkeleti és délnyugati ásatásokon feltárt csodálatos villák nagy része azt tanúsítja, hogy az őslakók igen gyorsan romanizálódtak, községeik a békés, letelepedett városi élet központjai lettek. A római élet azon a területen virágzott legjobban, amit ma Angliának hívunk. Agricolának, az egyik neves hadvezérnek nagyrészt sikerült rászoktatnia a briteket arra, hogy "békés és kényelmes életet éljenek". Személyes és hivatalos támogatást nyújtott templomok, nyilvános terek és igényes házak építésére. Sokan elhagyott katonai helyőrségekbe - kolóniákba - települtek. A rómaiaké volt Colchester, Gloucester, Lincoln és York. Tőlük távolabbra is olyan kiterjedt városok épültek, mint Bignor, Chedworth és Lullingstone, csatornázott utcákkal, fórumokkal és más nyilvános épületekkel, fürdőkkel, üzletekkel és amfiteátrumokkal. Az ősi és meglehetősen kezdetleges tanyaszerűségekből udvarházakká nőttek ki, melyek fokozatosan további kőfalakkal, szobákkal, fűtőberendezéssel, mozaikokkal és fürdőszobákkal bővültek.
{p}
A villaépítés a IV. és V. században élte virágkorát, ekkor a szobák és a belső udvarok száma is nagymértékben megnövekedett. A villákban talált, gondosan kimunkált mozaikok olyan kidolgozottságról árulkodnak, amilyet csak gazdag emberek engedhettek meg maguknak. Ők a vagyonukat többnyire a hatalmas hasznot hajtó gabonából szedték össze.
A rómaiak négyszáz évig uralták Britanniát, s ez idő alatt a primitív földet - ahogy a rómaiak nevezték - a civilizáció, az építészet és az urbanizáció egyik központjává változtatták. Britannia a hatalmas és multikulturális Római Birodalom része lett, amely Afrikától egészen Britannia északi csücskéig húzódott. Nagyon kevés építészeti emlék maradt fenn ebből a korból - egy fal itt, egy alap ott -, így még a kutatók sem tudják pontosan megmondani, hogyan is festett egy ilyen római-brit villa.
A Butser Ókori Farm megépítésének terve harminc éve jött létre, s lelkes önkéntesek adományai tartják fenn az e célra létesített alapítványt. Az önkéntesek egyike Cristine Shaw, aki az alapítvány megbízásából dolgozik, a helyi régész, Rick Wilgoss pedig az építésvezetői feladatokat látja el. Ricknek és csapatának mindössze százezer fontja és négy hónapja van rá, hogy létrehozza, amit eddig még senki sem  az elmúlt ezerhatszáz évben. A csapatot David Johnstone régész vezeti. A villát egy közeli ásatás területén kezdik építeni. Sparsholt a Hampshire megyében talált villák között az egyik legnagyobb, tele van lenyűgöző mozaikokkal.  A Sparsholtból származó leletek segítik a csapatot a múlt feltámasztásában. A Butser Római Villa huszonhárom méter hosszú és tíz méter széles lesz. A tervek szerint padlófűtés, mozaikpadló, freskók, elülső veranda és egy működő konyha lesz benne, mint más rendes ókori római udvarházakban. Az építők eredeti római eszközökkel birkóznak meg a feladattal.
Britanniába kétszer hatoltak be a rómaiak. Először Kr. e. 55-ben Julius Caesar még sikertelenül, kilencven évvel később Claudius császár viszont már sikeresen. Négyszáz éves uralmuk alatt Britanniában épületek sokasága épült. A kelták átvették (valószínűleg kényszerítették is őket) az övéktől eltérő római építésmódot. Az ő kör alakú épületeik vesszőből és habarcsból készültek, míg a római otthonok inkább kőből, amiből oly sok volt az ókori Britanniában.
A mai villaépítők csapata már a próbafal lerakásával megérezhette, mit tesz az áttérés a maiból a római építészeti technikákra. A bejárati ajtóhoz vezető folyosó tekintélyes méretű: 71 láb (21,3 méter) hosszú és 10 láb (3 méter) széles. A folyosóról nyílik az összes terem, valamint a hypocaustum (a padló alatti fűtőhelyiség), ami valójában a tizenegyedik szoba. A hypocaustum az egyik legnagyszerűbb római találmány. A padló alatti fűtőrendszerben a kazánból áramló hő végigfut a csőhálózaton. Csakhogy a rómaiak nem álltak meg itt: a csöveket függőlegesen helyezték el, hogy a meleg levegő felfelé szálljon, s így a falak óriási radiátorokként funkcionáltak. A hypocaustum volt az egyik olyan műtárgy, amit szinte teljesen érintetlenül találtak meg Sparsholtban. Ez ad okot a bizakodásra, hogy négy hónap elegendő lesz az épület befejezésére. A fűtőrendszer mindenesetre már áll; a felfedező régészet vezető alakja, olykor vitatott személyisége, Peter Reynolds, a Butser Ókori Farm alapítója építette. Hosszú és kimerítő küzdelem után a munka rövidesen befejeződik. A római villa készen áll. A falak az építők kitartásának állítanak emléket.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek