Végveszély

Fagyos február végén forró nyárról szólnak a hírek. Az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA legfrissebb jelentése szerint az idén minden idők legnagyobb hőségére számíthatunk. Az előrejelzést megerősíti egy oxfordi tanulmány, amely szerint a Föld hőmérsékletének emelkedése a legpesszimistább várakozásokat is felülmúlhatja.

KultúraDulai Sándor2005. 02. 25. péntek2005. 02. 25.
Végveszély

A Nature című brit tudományos folyóirat arról ír: a következő száz év alatt több mint tíz Celsius-fokkal nőhet bolygónk átlaghőmérséklete. Nem kell hozzá több, mint a jelenlegi szén-dioxid-koncentráció megduplázódása. A következmények beláthatatlanok, hiszen már a korábbi előrejelzésekben szereplő, évtizedenként mindössze 0,1 fokos melegedés nyomán is Európának különösen meleg és száraz nyaraktól kell tartania. Ha pedig az átlaghőmérséklet tíz éven belül egy fokkal emelkedik, annak következtében az egész mediterrán medence sivataggá válhat.
Ehhez a térséghez kapcsolódik hazánk is. Az Alföldön, főként a Homokhátságon, máris megkezdődött a kiszáradás, amit az utóbbi évek egy-egy csapadékos időszaka sem tudott fékezni.
Az ipari forradalom kezdete, vagyis a XVIII. század közepe óta a Föld átlaghőmérséklete 0,8 fokot emelkedett, ebből 0,6-et az elmúlt ötven évben. A kilencvenes években, majd 2000 után sorra dőltek meg a melegrekordok, olyan vidékeken is kánikula tombolt, ahol eddig ismeretlen volt. Igaz, ezen a télen meg kemény fagy pusztított egyebek közt Európa déli országaiban, s vastag hó hullott Izraelben, Iránban és a Szaharában is. Ám a klímaváltozást kutatók többsége szerint ez nem mond ellent a fő folyamatnak, az átlaghőmérséklet emelkedésének.
Az okok közt a tudomány az üvegházhatást, vagyis a légkör szén-dioxid-koncentrációjának növekedését jelöli meg első helyen. Svante Arrhenius Nobel-díjas svéd tudós már több mint egy évszázaddal ezelőtt arra hívta fel a figyelmet, hogy a kőolaj és a szén elégetésével növekszik és felhalmozódik a Föld légkörében a szén-dioxid mennyisége, s ennek következtében bolygónk "melegebb hely lesz". A lovas kocsik világában ezt sokan megmosolyogták, ma már azonban többnyire nem ló húzza a kocsikat. Gyárak, gépek tömege ontja a kőolaj, a szén, a gáz elégetése révén keletkezett szén-dioxidot, s az ebben leginkább ludas államok nem mindegyike hajlandó csökkenteni a mennyiséget.
Ezért váratott magára több mint hét évig, hogy életbe léphessen az 1997-es kiotói egyezmény. Ez év február 16-án ez végre megtörtént, miután a nagyhatalmak közül Oroszország is csatlakozott a megállapodáshoz. A szerződést eddig 141 ország törvényhozása hagyta jóvá, nem tartozik közéjük azonban az egyik legfőbb szén-dioxid-kibocsátó, az Amerikai Egyesült Államok s az ugyancsak nagy légszennyező Kína és India.
A megállapodásban az iparilag fejlett országok vállalták, hogy 2012-ig az 1990-es szinthez képest 5,2 százalékkal csökkentik az üvegházhatású gázok, ezen belül a szén-dioxid kibocsátását. Az Európai Unió átlagosan nyolcszázalékos csökkentést vállalt, Magyarország hat százalékot olyan könnyítéssel, hogy a bázisév 1987 lett.
Csepp a tengerben, mondják a nehezen elért eredményre a környezetvédők. Egyik legismertebb nemzetközi szervezetük, a WWF szerint a fejlett országokban átlagosan legalább nyolcvan, az egész világon pedig minimum ötven százalékkal kellene csökkenteni a légkörbe jutó szén-dioxid mennyiségét, hogy elkerülhetővé váljon a Föld "túlmelegedése" és az ebből következő katasztrófák sorozata. Ámde ilyen fokú önmérséklettől még nagyon messze vagyunk.
Mégis történt valami, amihez sokak felelősségének közös felismerése kellett. S ami az első lépés lehet ahhoz, hogy végül mégis megmeneküljön a Föld.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek