Ábécé ujjbegyre

A vakok életét, tanulását, művelődését nagyban megkönnyítő találmányt a francia születésű Louis Braille alkotta meg, aki gyermekkorában egy baleset következtében vesztette el látását. A XIX. század első felében élt Braille számára egy katonatiszt, bizonyos Charles Barbier titkosírása adta az ötletet, aki sötétben is olvasható írást talált ki látók számára. A nagy ötlet: a papír kidomborítása bizonyos rendszer szerint, amit a sötétben "olvasó" az ujjbegyével érzékel, illetve tapogat le. Ebből fejlesztette ki Braille az úgynevezett hatpontos karakterírást.
A hat pont egy kis, álló téglalapban helyezkedik el, minden betű, illetve (nullától a kilencesig) szám leképezésének ez az alapja. A betűket, illetve számokat az határozza meg, hogy mely pontokat domborítjuk ki a hat közül. A speciális írógép az adott betűknek, illetve számoknak megfelelően domborítja ki a papírlapot, s ha a vak ember finom ujjbegyével letapogatja, a betűjelek szöveggé állnak össze benne. Hazánkban 1893-ban vezették be a vakírást vagy pontírást, három év múlva pedig Budapesten megnyitották az első Braille-könyvtárat, amely azóta is a vakok rendelkezésére áll.
Barbier, illetve Braille találmánya nemhogy tovább él, hanem minden jel szerint alapul szolgál napjaink egyik rohamosan fejlődő tudományága, az informatika továbblépéséhez. A skóciai Edinburghi meg az olasz Bolognai Egyetem kutatói rájöttek, hogy létezik olyan anyagféleség, amelyet ha nagyon finom, célzott erőhatás ér, felülete előre meghatározható módon változik el: parányi dombocskák képződnek rajta. A kutatók szerint ez a működési mechanizmus nagyon alkalmas rá, hogy vele adatokat lehessen kódolni (majd pedig dekódolni) e különleges anyag felületén.