Csoda Csobánkán

De azt már józan ésszel nehéz felfogni, hogy miért akar valaki annyira közösségiház-vezető lenni Csobánkán, ha egyszer Csepel külsőn lakik, és naponta utazgat oda-vissza, hiszen pici gyermekét és a feleségét mégiscsak szeretné néha látni a nagy kulturális felbuzdulásban is...
Kákonyi Gellért most tehát ott álldogál a csobánkai közösségi ház - egyébként igen impozáns és látványosan felújított - folyosóján, és tele van ötletekkel. Egyebek közt azt tervezi, újraindítja a faluban a sakkéletet. A néptáncot. Szakköröket. Közben - mert ideje, mint tenger - katalogizálja és rendbe vágja a könyvtárat. Utóbbit felfrissíti, új könyveket hozat az öt kilométerre fekvő Szentendréről, aztán még ide egy függöny, oda egy ülőgarnitúra...
Hát, könnyű helyzetben biztosan nincs. Csobánka egyik fele őslakos, másik fele nagyon frissen a városból kitelepült, ők húzták fel a falu szépséges hegyoldalaira oly hirtelen azt a három Csobánkányi alapterületű új települést, amellyel kiegészülve most már lassan pályázhatnak a város névre is. Ebből azért az következik, hogy legalább két - persze több -, egymástól kissé különböző igény volna a kultúrára. Az egyiknek a klasszikus sváb hagyományápolás, a másiknak internetkávézó. Az egyiknek beszélgetős hely, a másiknak olyan, ahová elhozhatná a gyerekét balettozni, hogy ne kelljen Pestre rohangálni társaságért.
Kákonyi Gellért most úgy gondolja, ha törik, ha szakad, ő megcsinálja az egyiket is, a másikat is: mindent. Ha kell, akkor megágyaz magának az iroda sarkában, és ott alszik, de fel nem adja. Nem az a fajta. Mi pedig kudarcainkba belefásulva kíváncsian lessük. De azt nem mondhatnánk, hogy nem szurkolunk neki.