Iránytű

Színház
Egy nemzedéknyi idő telt el az első bemutató óta, s Déry Tibor Képzelt riportja ma valahogy másképp szól. Józsefből (Petridisz Hrisztosz) középkorú menedzser lett, Beverlyből (Peller Anna) pedig szemüveges, kosztümös üzletasszony. Már hiába keresik Esztert (Fekete Linda) és fiatalkori önmagukat az amerikai popfesztivált esőtől és alkoholtól szétázott tömegében. "Ringasd el magad", dúdoljuk Presser Gábor és Adamis Anna dalát, s emlékszünk, jó huszonöt éve is épp itt ültünk, a szolnoki Szigligeti Színház nézőterén, s ugyanígy néztük a tragikus musicalt. Szikora János mostani rendezésében az előadás filmszerűen visszapergeti az elmúlt évtizedeket egészen a holokauszt feldolgozhatatlan döbbenetéig. "Arra születtünk, hogy napsugárba kapaszkodjunk, nem baj, hogyha fáj..." - éneklik mégis a színpadon, s mi újra elhisszük. (Márciusi előadások: 6-án 15 és 19 óra, 12-én, 13-án 19 óra, 15-én 15 és 19 óra, 17-én 19 óra, 22-én 15 óra, 27-én 15 és 19 óra.)

Kiállítás
- A túrkevei Finta Múzeumban március 10-ig tekinthető meg a Néprajzi kirándulás Kelet-Afrikába című fotókiállítás. Sárkány Mihály néprajzkutatóként, a Magyar Tudományos Akadémia tagjaként járt Tanzániában, Kenyában, Ruandában, Burundiban és Kongóban. Felvételeiből készült a válogatás, amely alkalmat ad, hogy bemutassa Kelet-Afrika tájait és népeit. Nyomon követhetjük a kulturális evolúció főbb állomásait: négyezer éves sziklafestmények vallanak egykori vadászokról. A növények gyűjtögetése és a vadászat ma is fontos eleme a kongói pigmeusok életének. Hosszú utakon vándorolnak szarvasmarháikkal a maszájok vagy a Kenya félsivatagi tájain honos boranák, akiknek kultúrája igen fejlett, az etiópiaival való tartós érintkezés jeleit mutatja.
- Órák a XVII. századtól napjainkig címmel reprezentatív kiállítás látható az év végéig az Iparművészeti Múzeumban. A tárlat Radvánszky Ferenc Svájcból hazatelepült órarestaurátor magángyűjteményében található válogatott mesterműveket mutat be. A muzeális értékű órakülönlegességek között olyan darabok is szerepelnek, amelyekkel egyetlen hazai közgyűjtemény sem rendelkezik. A mintegy háromszáz évet felölelő kollekció minden egyes darabja működőképes. Az időmérők iparművészeti darabként a művészettörténeti korszakokat képviselik, ugyanakkor szerkezetük révén az ipartörténet dokumentumai is. A Franciaországban készült intarziás, ovális formájú faliórák és Breguet típusú asztali órák mellett érdekesség egy 1840-es angol pályaudvari óra, egy 1780-ban készült, nyolc napig folyamatosan járó, mahagóni borítású Boven-óra és egy 1944-ből származó greenwichi kronométer is.
{p}
Film
Hölgyválasz: egy film, amely a boldogságról szól. De nem arról, ami az ölünkbe hullik, hanem arról, amit kiharcolunk magunknak. John Clark (Richard Gere) jól menő chicagói ügyvéd, nyugodt házassággal, szerető feleséggel, két gyerekkel, szép kertvárosi házzal. Mégis úgy érzi, hiányzik valami az életéből. Csak akkor tudja meg, hogy mi, amikor a gyorsvasút ablakából felnézve megpillant egy gyönyörű lányt (Jennifer Lopez), amint kifelé mereng a külvárosi tánciskola ablakán. John egy nap leszáll ezen az állomáson... És jön sok-sok szenvedélyes tánc, remek figurák, a főhős teljesen más életbe csöppen, mint amiben napközben él. A történet végéről csak annyit: végre egy film, anmelynek végén mindenki boldog lesz! Hitelessé teszi mindezt a remek humor, a kiváló színészek, a szereplők tánctudása. Aki szereti a romantikus, ezúttal csak egészen kevés amerikai cukorral leöntött, emberszabású mozielőadásokat, az feltétlenül nézze meg ezt a filmet. (SPI)

Könyv
Búcsúzónak is beillik Kipke Tamás új kötete, a Beatrice leveleskönyve. Búcsúzás a szerelemtől, s kicsit talán az élettől is. Igen, az élettől, hiszen minden beteljesülhetetlen szerelembe kicsit bele kell halni. Mert hogyan is lehetne boldog vége annak, ha a nő fiatal, szerelme pedig akár az apja is lehetne. Jó, persze van ilyen, bulvárlapoknak téma lehet az aggastyán költő s ifjú arája. Zola is ismerte Pascal doktort, Goethéről is jár hasonló fáma, no meg a jó öreg Hrabal is belezsongott Áprilkába. Ám általában ezek a kapcsolatok sem tartottak az örökkévalóságig, a közönséges halandó pedig - különösen, ha családos, gyermekei vannak, s szerelme is férjéhez tér haza a titkos találkák után - vagy összeköltözik választottjával, vagy előbb-utóbb megírja búcsúleveleit. Így tett a szerző is, s mivel érzelmei mélyek, egyenesen hatvanat vetett papírra, amolyan kisesszéket, néha könnyeset, néha bölcset vagy éppen bölcselkedőt, de minden alkalommal kitárulkozót és őszintét. (Kráter Kiadó)