Kell egy vőlegény

Az előadásban lecsúszott, leszegényedett polgárokat látunk, akik nagyon is fölfelé tekintenek. Egy jó házasság a család minden tagjának megoldaná az életét. Nem kell szerelem, vonzalom, csak a jó zsíros hozomány. Kell egy vőlegény, aki hozza a pénzt, legyen jóképű, legalább doktor és persze gazdag. Beüt a ménkű azonban, ha a vőlegény beszélőre hívja az apóst, és kiköti: kell a hozomány, de neki nincs pénze, ő is kapni szeretne a házasság által.
Rudolf Péter rendezésében vígjátéki elemek és tragikus fordulatok jelenítik meg a házasodás rejtelmeit, mély emberismeretről és iróniáról tanúskodva. A fiatal pár kettőse hatásos és lendületes harc nők és férfiak között, megmutat minden fázist a szeretet, megalázás, megalázkodás, erotika, kegyetlen küzdelem és lírai gyengédség témakörében. Pokorny Lia szépsége és eleganciája meglepetésekkel szolgál, humora, bája és okossága ellenállhatatlan. Huszár Zsolt a pénzéhes fogtechnikus cinizmusát kegyetlenül, a megszédült, begerjedt férfit kellő erővel, az érzelmeit felvállaló szeretőt érzékenyen alakítja. Kisebb szerepekben egyéni hangot hoz Galkó Balázs a játékos apa és Botos Éva a megöregedő szűzlány szerepében, aki összetartja a családot és megszervezi, hogy a négy gyerek közül legalább egyikük szerelme beteljesüljön. A lecsúszó Csuszik család szülői szerepében Bánsági Ildikó komédiázik, folyton a külsőségekre ügyelve, eltűnt ékszereit keresve. Mi már mind tudjuk, hogy a brossot megint a zaciba vitte apuka (Eperjes Károly), akinek Taub János által kitalált hangja és modora majd' végig rutinos-bohócos, de a monológja végre új színeket mutat, új hangot ajándékoz a nézőknek.
Fontos megemlíteni Horgas Ádám mozgástervezését. Különösen izgalmas kép a szerelmi páros menekülő-kergető jelenetében a két szekrény közé feszülő, terpeszben álló menyasszony. Füzér Anni jelmezei árulkodóak: szegények vagyunk, de jómódúnak szeretnénk látszani. A kalapért, amit a menyasszony visel a második részben, hát, kérem, azért érdemes színésznőnek menni, és ezt a pályát ennyi verekedéssel, kínnal, szépséggel végigélni!