Szerelmi vegytan

Megállapítása szerint az érzelmek zűrzavaráért a bennünk termelődő kémiai vegyületek a felelősek. A másik nemhez való kezdeti vonzódást egy, az adrenalinhoz hasonló anyag, az idegsejtek közti kommunikációt felgyorsító fenil-etil-amin irányítja. Ahhoz, hogy ebből az érzésből szerelem legyen, a hormonszerű dopamin, illetve a szerotonin nevű vegyület is alaposan kiveszi a részét a kémiai folyamatokból. A végeredmény egészen lehangoló is lehet, a profeszszornő szerint hasonlatos a mániás depresszióhoz: egyszerűen nem tudunk meglenni a másik nélkül, s a kábítószerből egyre nagyobb adagra lenne szükségünk.
Márpedig ha a szerelem ennyire kóros, a tudósokban óhatatlanul felmerül a kérdés: létezik-e rá gyógyír? A válasz meglepő: amíg az eset nem súlyos, antidepresszánsokkal gyógyítható a szerelem. Ám elkeseredésre nincs semmi okunk, hiszen a hormonok ilyetén tűzijátéka hamar, legrosszabb esetben néhány éven belül véget ér, mert (ahogy Zorán is énekli) "A szerelemnek múlnia kell..."
Szex közben és utána is vegyületek koktélja andalítja el az agyat. Az még nagy rejtély, hogy ezek az anyagok egyetlen vagy több személyhez is kapcsolódhatnak-e? A mezei pocoknál például a huszonnégy órán át tartó párzás élménye a vazopresszin hormon révén olyan mélyen beivódik az állat agyába, hogy élete végéig vonzódik a párjához. Ugyanakkor az emlős állatoknak csupán a három-négy százaléka monogám. Hogy ez az arány mekkora az embernél, nem tudni pontosan, mindenesetre a tudósok szerint a szerelem helyét egy idő után átveszi a tartós kötődés, ami az endorfin nevű vegyületnek köszönhető. Ezek az enyhébb "kábítószerek" ugyan már nem okoznak olyan heves szívverést, mint a fenil-etil-amin, de tartós jó érzést alakítanak ki bennünk.