Cölöphídról írt az egri püspök

Adódott a kérdés: mikor épülhetett a két part közötti összeköttetés? Az évszázadok során a víz alatt megkövesedett kocsányostölgy oszlopokból nem sikerült mintát venni. Viszont a folyómeder szélén megtalálták a feltételezhetően középkori híd egy, örök időkre az iszapba ágyazódott, félgömb metszetű járólapját. Ebből láncfűrésszel mintát vettek - ám itt véget is ért a régészek tudománya.
{p}
A természettudományokat hívták segítségül. Az egyik mintát Debrecenbe, az MTA Atommagkutató Intézetébe küldték. Ott a radiokarbonos kormeghatározást alkalmazva, a szén tizenhatos izotópján alapuló módszer segítségével kezdtek munkához. A szén bomlására támaszkodó elemzéshez a tölgyből előbb úgynevezett alfa cellulózt kellett előállítani. A laboratóriumi vizsgálat végül azt igazolta, hogy a híd valamikor 1513 és 1581 között, tehát a török korban épült.
A másik tölgyszeletet a fővárosi Magyar Nemzeti Múzeum szakértői vették kezelésbe, faévgyűrűs kormeghatározásnak vetették alá. Eredményük alapján 1558 és 1565 közé szűkült az építés valószínűsíthető ideje.
Minthogy a korszakot már viszonylag pontosan ismerték, ismét a régészek következtek, akik ez irányú kutakodásaik közben a levéltárban rábukkantak Verancsics Antal egri püspök 1562. május 29-én keltezett, latinul írott soraira, amelyben az egyházfő arról értesíti az uralkodót, hogy a török a Tiszán fahidat épít, méghozzá olyan széleset, amelyen két szekér is elfér egymás mellett. Magyarország nagy folyóinak első állandó cölöphídját tehát valószínűsíthetően 1562-ben a törökök építették föl mintegy fél év alatt - mellesleg a magyarok ingyenes munkaerejét felhasználva. (Abban az időben jellemzően az úgynevezett csónakhidak voltak használatosak, a két part között lánccal összefűzött csónakokon átvetett pallók tették lehetővé az átkelést a folyón.)
A cölöphíd építésének idején a Tisza még kanyargósabb volt, ártere helyenként a harminc-negyven kilométer szélességet is elérte, az Alföldet erdők borították. Innen termelték ki azt a - Kertész Róbert becslése szerint - csaknem négyszáz köbméter tölgyet, ami az úgynevezett cölöpjármos hídépítéshez kellett. A vízszint ingadozása a hatalmas ártérnek köszönhetően jóval kisebb volt, mint a folyószabályozás után, következésképp a híd járószintje fele olyan magasan haladt, mint jelenleg. Szolnok ebben az időben fontos katonai és gazdasági szerepet játszott a nálunk százötven évig "vendégeskedő" törökök közigazgatásában. Szandzsákbég állott a város élén, aki dzsámit és minaretet is építtetett a folyó jobb partján álló palánkvárban.