Harmóniára várva

Fűnyírás után ültünk le kertjükben egy szellőzködő beszélgetésre. Dőlt róla a víz, s ahogy elnéztem, súlyában is alaposan megfogyatkozott, mióta nem találkoztunk. Pár éve rokkantnyugdíjas, sejtelmes megfogalmazása szerint azért, mert "...a doktorok szerint a látásom nincs szinkronban a hallásommal. Talán jobb is, hogy mindig mást látok a világból, mint amit hallok. Ezért nem figyelem mostanában a politikai híreket."
Akár művészeti hitvallás is lehetne ez a kijelentés. Mert Kletz Lászlót, a tehetséges miskolci festő-grafikust, aki 1976-ban létrehozta az ország máig első független alkotóközösségét, a Diósgyőri Képzőművész Stúdiót, ezer éve ismerem. Összeköt minket a kohászmúlt: több évtizede, üzemi lapos újdondászként, én nyitottam meg első önálló kiállítását a gyár kultúrtermében.
A gyár, ahol több mint harminc évig dolgozott raktárosként, üzletkötőként, végül tervezőként, már nem a régi. No persze, a körülöttünk lévő világ sem. Ám szerinte a konstruktivizmus örök. Laci vizuális gondolatai ma is a szeretetről, hűségről, becsületről és toleranciáról szólnak, kritikusai szerint "a konstruktivizmus absztrakt formanyelvén". Hazai és nemzetközi kiállításokon szereplő képein a kapuk, ablakok, árkádok és sikátorok mind-mind nyílnak valahová. Egy olyan világba, amely örök álma a harmóniára vágyó embernek.
Lacit harmóniára vágyó, magát "közéleti kisembernek" valló művésznek tartom. Harcos közírónak is, aki egy időben rendszeresen vitriolos tollhegyre tűzte a körülöttünk észlelhető visszásságokat. Érdekes, hogy ez a kemény vehemencia mindig líraivá szelídült színes tájképein vagy nagyszülei szürke grafikával megörökített, mosolytalan portréin.
{p}
Az emberek és állatok iránti humanizmus motiválta akkor is, amikor - ő már csak ilyen megalapítós típus - annak idején létrehozta a Herman Ottó Magyar Országos Állat- és Természetvédő Egyesület (Herosz) borsodi szervezetét, melynek ma is megyei elnöke. A kohászathoz kötődő múltját képei mellett a Hámori Kohászmúzeumnak készített, Fazola Henrik kovácsolt lóca őrzi. Glosszák, grafikák, fotók, színházi díszlettervezés. Televíziós portréfilm munkásságáról. Számtalan miskolci civil alkotóműhely alapítója és tagja, rangos kitüntetések, elismerések birtokosa: 2001-ben MSZOSZ-díj, 2003-ban Miskolc Város Nívódíja. Mindamellett örök nyughatatlan. Most is, amikor pedig éppen csak füvet nyír diósgyőri kertjükben.
Azt mondja, harcos írókedve alábbhagyott, vászon előtti alkotókedve viszont változatlan. A szabadszájúsága is. Különben is, a demokrácia előnye, hogy mondhat bárki bármit, senki nem figyel rá, ha nincs mögötte hatalom és pénz. Még szerencse, hogy nyolc albumban dokumentálta a megyei lapban annak idején megjelent cikkeit, s ha egyszer majd megkérdik tőle: "Jó, Lacikám, te nem voltál párttag soha, de annak idején hol és miért pofáztál?", hát eléjük rakja őket.
Laci örök álmodozó. Korunk reneszánsz embere, ahogy az ismert fővárosi művészettörténész, Angyal Mária jellemezte egy kiállítása megnyitásakor. Ötvenen felül is hisz abban, hogy egyszer majd eljön az a világ, ahol jól érzi magát, mert az emberek a szeretet nyelvén beszélnek. Ami csak utópisztikus tanmesékben létezik, jegyzem meg fanyarul, mire elneveti magát. Semmi gond! Amíg van kinek festeni, érdemes! Igaz, a portré és tájkép nem nagyon, a konstruktív képek viszont időnként kelendőek. Szerinte ez is arra bizonyíték: a hosszú élet titka, hogy jó ritmusban vedd a levegőt, és légy hű a konstruktivizmushoz! Még akkor is, ha azért veszik meg ezeket, mert mindenféle szobabútorhoz jól illenek...