Nyár profikkal

Hacsak nincs olyan önkínzó kényszere, hogy huszonhetedszer megnézze az Ovizsarut, amelyet évente legalább négyszer rátukmál valamelyik csatorna. (Mintha egymás közt csereberélnék az ilyesmit: "Te, Béla, aggyá' egy Ovizsarut, kapsz érte egy Reszkessetek, betörőket! Aztán augusztusban visszacseréljük!") Megnézhetjük aztán a Derrick és a Columbo epizódjainak ötszázadik ismétlését, s bár rémlik valami, hogy hajdani ifjúságunkban körmünket rágtuk le az izgalomtól tőlük, most kiváló altatóknak bizonyulnak. Na ja, sokat fejlődtünk azóta. Ha valaki ma tekinti meg például az egykor oly nevezetes Cápa filmet, elhiszi-e, hogy láttán meglett emberek ájultak el a borzalomtól?
A jegyzetíró azt is bevallja, már odáig jutott a fejlődésben, hogy legtöbb estén a mostanság oly divatos boncolós krimiknél köt ki különböző csatornákon: A helyszínelők, a Miami helyszínelők, valamint A nyughatatlan Jordan című orvos szakértős-halottkémes-kórboncnokos-bűnügyi technikusos sorozatok legalább rendesen megírt, érdekes és szakmailag is hitelesen alátámasztott történetek. Csak annyi a titka az egésznek, hogy időben behunyjuk a szemünket, amikor kinagyítanak számunkra egy kifolyt szemet, kiharapott tüdőcsúcsot vagy savmarta lábat. Ha ezt jó ritmussal kiszámítjuk, valóságos élvezet a helyszínelés! De még ha lassúak is szemhéjlecsukó reflexeink, akkor is jobban járunk, mint ha egyik-másik önálló műsort néznénk. Mint például múlt héten a TV2 egyik néhány évvel korábbi remekét, a Beszólok Fásy Ádámnak című munkát.
Érdemes eltűnődni, hogy miért van sikere - más csatornákon is - az ilyen beszólós műsoroknak. A tévések saját sztárjaikat is megkínálják az irigységnek és durvaságnak e megnyilvánulásaival. Nem mintha Norbi, Fásy Ádám vagy Győzike viszkettető, végtelenül ciki egyénisége nem provokálná ki a gúnyos megjegyzéseket. De hát normális ember csak a háta mögött szólja meg embertársait, nemde?! Szemébe mondani valakinek, hogy ostoba barom? Ez nem őszinteség, hanem bunkóság. Ha például egy csúf, kövér lány indulatosan fröcsög a buta, de kétségtelenül nagyon csinos sztárra - akkor bizony gondolnia kellene azokra a gúnyos mosolyokra, amelyek viszont őt illetik ez esetben. S bár nehéz elhinni, hogy valakit Fásy Ádám frusztrál, hiszen hozzá képest szinte tízmillió magyar érezheti magát nagyon jó fejnek - azért a pénzére lehet irigykedni, ha valaki hajlamos ilyesmire. Persze a csatornák jól tudják, hogy akit sokan bántanak, az egyszeriben szimpatikus lesz. Fásy azért ezt nem tudta elérni, bár kétségtelenül állta a sarat. Valami csak lehet benne, hiszen ezzel a megjelenéssel, ezzel a hanggal, ezzel a teljesítménnyel hogyan is lehetne tényező a médiában? Vagy ami ennyire rémes, az már jó? Vélhetően ezzel a kérdéssel birkózik "rajongói" tábora is, amely az interneten gyűjti a mester legjobb szólásait.  Csak kettőt mutatóba: "Olyan cselekedetet tettél, amit rád figyelt a közvélemény", továbbá "Akik velem mindig csak a profikkal szeretek dolgozni!". Ha ars poeticának fogjuk fel a fentieket, talán itt van a titok nyitja...