Tévéjegyzet

Közismert anekdota szerint a Francia Aviatikai Egyesület két tudós szakértője alapos vizsgálatnak vetette alá a lódarazsat, és testtömege, szárnyfelülete, valamint felépítésének úgynevezett dinamikus jellemzői alapján megállapították: ez a rovar a vonatkozó fizikai törvények szerint képtelen a repülésre. A lódarázs azonban nem olvas aviatikai szakfolyóiratokat, tehát mégis repül. A fanyar történet akkor jutott eszembe, amikor az idei tavaszelőn arról olvastam, hogy az autósport csúcsának számító Forma-1-es versenyek napjainkra televíziós szempontból bizonyosan veszítenek értékükből. Hiszen a folyton szigorított biztonsági előírások, no meg a csapatok pénzügyi-technikai hátterének erőteljes megoszlása miatt egyrészt komolyan csökkent a képernyő igazi témáját képező "drámai esetek", vagyis a súlyos sérülésekkel járó balesetek valószínűsége, másrészt úgy nagyjából azt is előre tudhatjuk, ki lehet az a három-négy pilóta, aki az adott futamot megnyerheti. A lódarázs tehát elvileg nem tud repülni - és mégis repül: az egyik legnagyobb médiakutató cég felmérése szerint a legutóbbi mogyoródi futam közvetítését csak Magyarországon több mint másfél millióan látták, s az előző, németországi verseny kétmilliárd nézőt vonzott világszerte. Köztük voltam én is, ahogy minden verseny idején teszem.
A gyorsasági autóverseny nálunk igazából húsz éve, a Hungaroring megnyitása óta van jelen a képernyőkön. A pártállami vezetés a nyitás jegyében épített pályát Budapesttől néhány kilométerre, s maga a verseny azóta is a sokat emlegetett "országimázs" része. A világméretű közvetítésbe épített verseny alaposan megdobja a vendéglátás bevételét, ráadásul a szervezéssel sem volt eddig komolyabb gond.A versenyeket előbb az MTV adta (nem volt más), majd jött a kereskedelmi tévé, az RTL Klub. A Forma-1 "magyar hangja" csaknem egy évtizede gyakorlatilag Palik László. A sportriportert annak idején a motormédia nagy öregje, Dávid Sándor vette maga mellé, s most a jeles férfiú (természetesen Palik) az állami tulajdonú Hungaroring Rt. elnöke lett, médiahírességgé vált, társas kapcsolatai éppúgy a bulvárlapok címoldalán szerepelnek, mint az általa egyébként sikeresen teljesített Párizs-Dakar rali fejleményei. Ez az autóversenyről mindent tudó szakértő viszont versenyről versenyre eljátssza a kissé debil jópofát, aki higgadt társától - Czollner Gyulától - orbitális elszólásai után ("beáll a boxba Coulthard, bocs, nem, Klien, de amúgy sem ő van a képernyőn...") időnként afféle ellenvéleményt kér. Ilyenkor hosszú másodpercekig beszédcsönd van az éterben, csak a sok száz lóerő dübörgése hallik.
Tíz polgártársunkból nyolc biztosan ismeri Palik László nevét. Ő az, aki Magyarországon a kétmilliárd embert érdeklő, gazdasági-műszaki szempontból felmérhetetlenül értékes iparágat az úgynevezett közvélemény előtt képviseli. Lassan döntenie kéne: vagy ordibál és jópofáskodik a közvetítésekben, vagy lesz az, ami valójában: racionális, felkészült menedzser, aki valami félreértés folytán néha nyilvánosan ostobát játszik. Ha végre döntene, mindannyian jól járnánk. De legjobban ő maga.