Hol lakik a varázslat?

- Sikerült megvalósítani az álmait?
- Úgy érzem, sok minden elértem. Gyerekkorom óta arról álmodoztam, hogy balett táncos vagy színésznő leszek, New York-ban fogok dolgozni, és elhalmoznak jobbnál jobb szerepekkel. Mindig szerettem volna egy hangulatos kávézót is nyitni. Nos, ezek sorra valóra váltak, de hosszú még az út.
- Elégedett a színészi feladataival?
- Egy színész soha nem lehet elégedett. Én egyébként is rendkívül szigorú vagyok önmagamhoz. Amerikában és Magyarországon is voltak és vannak kiemelkedő munkáim. Jelenleg két televízió-sorozatban játszom, a Vészhelyzetben takarítónőt, a 24 órában orosz elnökfeleséget alakítok. Szerepet kaptam a Vejedre ütök című mozifilmben, isteni sztárokkal, Barbra Streisanddal, Robert De Niróval, Dustin Hoffmann-nal forgathattam. Már kétszer is összehozott a sors Robin William-szel, ő a legcsodálatosabb színész, akivel eddig találkoztam. Nemrég jöttem vissza egy mexikói forgatásról, a filmben Kevin Kline is játszik.
- Gáti Katit felismerik az utcán, mint a hollywood-i sztárokat?
- Előfordul. Tettek már rám kemény megjegyzéseket is, amikor egy szappanoperában egy utálni való figurát alakítottam. Hollywood-i sztárság? A Vejedre ütök premierjén én is végigmehettem azon a bizonyos "piros szőnyegen", mit mondjak, rendkívüli érzés volt. A 24 óra századik részének alkalmából rendezett partin is az ünnepeltek közt lehettem. Tisztában vagyok vele, hogy nem ezektől lesz valaki világsztár. Én nem is vagyok az. Szerencsére még végigmehetek az utcán kócos hajjal, laza öltözékben, és nem zaklat senki sem. Végül is a három millió amerikai színész közül nekem folyamatosan van munkám. Csendben, sokat dolgozom. De ugye ön is tudja, hogy a teknőc nyeri a versenyt...
{p}
- Milyen áldozatot kell hozni a siker érdekében?
- Sokan el sem tudják képzelni, hogyan működik a gépezet. Kapcsolatok nélkül szinte lehetetlen boldogulni. Azt a szót, hogy büszkeség, jobb elfejelteni. Nincs sértődés sem, ha visszautasítanak. Erősnek és türelmesnek kell lenni. Amerikában megtapasztaltam, hogy pozitív hozzáállás nélkül nem megy. Először persze mosolyogtam ezen a "forever keep smiling"-recepten, de mégis van benne valami. Végül is csak magára számíthat az ember.
- Hol kezdte a pályáját?
- Kanadában nőttem fel, balettet tanultam. New York-ba költöztem, s a tanulás mellett szép lassan beindult a színészi karrierem is, színdarabokban, tv-sorozatokban, filmekben foglalkoztattak. Kezdeti sikereimmel felvértezve 1990-ben át akartam költözni Los Angeles-be, de miután kiderült, hogy édesanyám halálos beteg, letettem a szándékomról, odaköltöztem hozzá Kanadába és a haláláig ápoltam. A szívem egy darabja veszett oda vele. Semmi nem érdekelt, még a színészi pálya sem. Nem találtam a helyem New York-ban. Akkori élettársam, Dettre Gábor Magyarországon forgatott egy amerikai filmet, én is vele tartottam.
- Ez jó döntés volt!
- Nem is bántam meg. A Magyarországon töltött hat év alatt húsz televíziós és mozifilmben, nyolc színdarabban játszottam. Megkaptam a filmkritikusok díját is. Büszkén vállalom például a Goldberg variációk, a Sose halunk meg!, a Franciska vasárnapja, az Esti Kornél című filmekben való közreműködésemet. Éttermet, kávézót, sütödét nyitottam. Rettentően izgalmas és mozgalmas életem volt! Egyáltalán nem hiányzott Amerika. Szívesen maradtam volna Magyarországon. Aztán egyre kevesebb lett a színészi munkám, és szakítottam a párommal is, nem láttam sok értelmét a maradásnak. Úgy döntöttem, adok egy utolsó esélyt magamnak, hogy meghódítsam Hollywood-ot. Ha nem sikerül, még mindig visszajöhetek Budapestre.
{p}
Gáti Kati Kiefer Sutherlanddel

- És sikerült a hódítás?
- Keservesen teltek az első hónapok. Behúzódtam a szobám sarkába és sírdogáltam. Vádaskodtam magammal, hogy minek is számoltam fel a kényelmes és sikeres életemet, mit keresek én itt, ahol senki nem ismer, nincs munkám és barátaim sincsenek. Úrrá lett rajtam a félelem. Majd mégis csak elkezdtem érdeklődni. Sokan mondák, túl öreg vagyok Hollywood-nak, igazából senki sem biztatott. Tisztában voltam vele, hogy elmúltam már 16 éves, de nem hallgattam másokra. Számomra ismeretlen az a szó, hogy "nem", különben is utálom, ha valaki nemet mond. Soha nem szabad másra hallgatni, csak a saját szívünkre. Ez nálam aranyszabály! Rengeteg kudarcot, csalódást éltem át. Talán mások számára is tanulságosak lehetnek a velem történtek, el is kezdtem írni az könyvemet. A címe már megvan: Hol lakik a varázslat? Ha majd megtaláltam, a könyvem is kész lesz.
- Végül lett munkája?
- Mindent újra kellett kezdenem, ugyanis a castingrendezők elfelejtettek. Ahhoz, hogy egyáltalán szóba álljanak velem, mindenhol fizetni kellett. Los Angeles-ben legalább kétszáz megbeszélésre mentem el, hogy személyesen bemutatkozzam. Ezzel persze még nem jutottam szerephez... Naponta tízezer fotó, ajánlás érkezik hozzájuk, és semmi garancia arra, hogy épp egy hozzám hasonló karaktert keresnek. Szükség van egy jó ügynökre vagy menedzserre, aki állandóan üti a vasat, beprotezsál különböző helyekre. És én sem állhatok le, nem múlhat el úgy nap, hogy ne küldjek valahová fényképes életrajzot, miközben persze a saját dolgaimra, például szövegtanulásra, továbbképzésre, tornára is szakítani kell időt. Aztán ha minden szerencsésen alakul, talán összejön valamilyen színészi munka. Ez a sok küzdelem kívülről nem látszik, csak az, hogy mekkora mázlija van valakinek. Az emberek féltékenyek és irigyek. Csak azt mondhatom: próbálják meg naponta végigjárni azt az utat, amit én is megteszek minden nap. De hát ez nekem nem okoz gondot, mert én mindig határozott, következetes egyéniség voltam, talán dacos és makacs is, ugyanakkor kitartó és szorgalmas.
{p}
Gáti Kati az édesapjával

- Miért nem mesélt magyarországi sikereiről?
- Menedzserem, akit nagy sokára találtam, azt javasolta, ne beszéljek róla, mert akkor elkönyvelnek "külföldi"-nek és legfeljebb csak akcentussal beszélő figurák szerepei kapcsán fognak rám gondolni. E nélkül is kerültem kínos helyzetekbe. Nem szégyen, amikor nem volt pénzem, előfordult, hogy parfümöt árusítottam egy boltban. Egyszer azt vettem észre, hogy nagyon figyel egy fiatal turista házaspár. Azt hittem, szimpatikus vagyok nekik, és tőlem fognak vásárolni. Aztán megszólaltak magyarul: "Nem maga a Gáti Kati, a Sose halunk meg! Nusikája?" Majd elsüllyedtem szégyenemben...
- Szokott gondolni Magyarországra?
- Nagyon sokat! Magyarország örökbe fogadott, boldog időszakot töltöttem ott, hálás vagyok a sok kedvességért. Néha nagyon hiányzik.