Látomás

Manna második órája mozdulatlanul hever a sportpálya zöld füvén. A fényadó misszionárius régen befejezte káprázatos prédikációját, vadonatúj autójával már a következő helyszín felé robog. Egyre idegesebben várakozik a hívősereg a bejárati parkolóban indulásra kész buszban. De amíg Manna nem tér magához, addig hiába is türelmetlenkednek. Aztán a fiatalasszony váratlanul felnyitja a szemeit, és boldogan mosolyog. A körülötte lévők letérdepelnek, imára kulcsolják a kezüket.- Köszönöm, uram, hogy meggyógyítottál! - motyogja Manna.
Régóta várt erre a csodára, sokféle nyavalyával küszködött, kórházról kórházra járt. Végre eljött számára a megváltás ideje. Ahogy később meséli, egy fénygömböt látott, benne egy száj érthetően artikulálta: "Megszabadultál a betegségedtől, eltöröltetik az összes bűnöd."- Nahát, Manna, ez fantasztikus! - csapja össze a kezét Pedró, a férj. - Vége a nyomorgásnak, nincs többé nélkülözés, majd meglátod!
Még aznap kijelölik a misztikusnak kikiáltott helyszínt. Az udvar közepén vasoszlopból, fémhulladékból, furnérlemezből, nejlonfóliából hamar összetákolják a sátrat. Pillanatok alatt elkészül a belső tér dekorációja is, az imasarkot lágyan omló piros selyemmel bélelik, gyertyák kerülnek a gyertyatartókba, középre egy szobrocska. A sátor falát szentképekkel ékesítik, párhuzamos sorokban lócákat helyeznek el. Mindenkinek lesz itt hely.
A dunántúli falucskában futótűzként terjed Manna látomásának híre. Vannak, akik jót nevetnek rajta, mások meg azonnal látni szeretnék a kiválasztott asszonyt, aki a világ bűneiért vezekel, és bármennyire is tudatlan, neki jelennek meg heti rendszerességgel az égiek, hogy lediktálják soros tanításaikat. Manna ilyenkor révületbe esik, lebeg, forróságot érez a testében. Vakító fényt lát, a benne ködlő alak szájából fénybuborékok gördülnek át az ő szájába, így teszi magáévá a bölcs gondolatokat, melyeket aztán megragadottsága állapotából visszatérve gyorsan lejegyez.
A ház előtt nem férnek el a buszok. Az imasátornál egymást lökdösi a nép. Mindenki Mannát akarja megcsodálni. Egyre többen tudnak arról, hogy ez az iskolázatlan fiatalasszony miféle dolgokra képes: minden hónap első péntekjén végigjárja a Golgotát. Jajveszékel folyamatosan, végtagjai "átszögelésekor" kísértetiesen üvölt.- Én hallottam a keresztfa nyikorgását is... - álmélkodik egy fejkendős néni.
Mások halvány elszíneződést vélnek látni Manna kézfején. A médium fél óra fuldoklásos köhögés, félelmetes távollét után tér vissza a valóságba, de csak néhány nap múlva tud újra valamit is lendíteni a ház körül. A munka megvárja.
A szenzáció vonzza az embereket, mint a mágnes. Az egyszerű érdeklődőkből, gyógyulni vágyókból, fanatikus hívőkből össszetevődő csodaváró csoportok megállíthatatlanok. Hetente háromszor indulnak útnak a dombok közt megbúvó településre. Ilyenkor együtt énekelnek, imádkoznak, s hallgatják a szentként imádott látnok beszámolóit, videóról nézik átlényegüléseit, szétkapkodják a róla szóló könyvet. Tolakodik a sajtó is rendesen, forgatócsoportok lepik el a portát, újságírók írnak riportokat, tengeri kígyóvá duzzad a legenda. Manna és családja egyre nehezebben viseli el a rájuk összpontosuló figyelmet. Félnek a lelepleződéstől is, mégsem vetnek véget a műsornak, mert jól jön az a kis pénz, amit a zarándokok a zsebükbe dugnak.
Persze, hogy jól jön. Hát nem megmondta Pedró, a férj az elején, hogy búcsút inthetnek a nyomorgásnak? Jó érzékkel kapott rá az üzlet ízére. S immár fejlesztésre is telik.- Bontsuk le a sátrat, és építsünk helyébe kápolnát! - súgja asszonya fülébe.
Még hogy magántelken imaház? Nem is adott rá engedélyt a hivatal, de mivel a helyszínt az égiek választották ki, nekiláttak az építkezésnek. Irigyeik sem késlelkedtek sokáig a feljelentéssel. Hivatali emberek lepték el a portát. Nemsokára megjelentek az adóellenőrök is; végül pedig egyházi vizsgálódás vette kezdetét. A hírhedt látnok ki sem mer mozdulni otthonról, családjára ujjal mutogatnak az utcán, megjegyzéseket tesznek rájuk.
Manna csak a csodában bízik. Újabb látomásra vár. Az égiek azonban elkerülik.