Mindent tarol a nílusi sügér

Ennek a meggondolatlan cselekedetnek vészesen komoly következményei lettek, a 68 ezer négyzetkilométernyi területen fekvő tó biológiai egyensúlya kezdett felbomlani. A falánk ragadozó, amely nem őshonos a tóban, megtizedelte a halállományt. Valaha bő háromszáz halfaj élt ott, s algákkal, csigákkal táplálkoztak. A nílusi sügér fokozatosan felfalta a víz őshonos halait, többek között az egyéb sügérfajokat, a márnákat és a harcsákat. A növényevő halak pusztulásával felszaporodtak az algák, amelyek a tó fenekére süllyedtek és bomlástermékeik csökkentették a víz oxigéntartalmát. A csigák szintén elszaporodtak, és különböző betegségek terjesztőiként váltak veszélyessé. Becslések szerint a halfajok kétharmada teljesen eltűnt a tóból, és majdhogynem egyeduralkodóvá vált a nílusi sügér, amely fellendítette az intenzív halászatot.
A nílusi sügér nagytestű hal, fogtak már belőle száz-kétszáz kilósat is. Fontos exportcikké vált, feldolgozva szállítják külföldre. Marad belőle a környék lakóinak is, akik régebben kisméretű halakat fogtak, amelyeket a napon szárítottak, úgy fogyasztották el vagy tartalékolták húsukat. A hatalmas sügéreket ellenben meg kell főzni vagy sütni, amihez rengeteg fára van szükség. Így tehát az őslakosok nekiláttak kivágni a tóparti erdőket, ami újabb környezetvédelmi gondok forrása lett, hiszen a talaj az esők és a szél hatására pusztulásnak indult.
Ezen a helyen forgatták a Darwin rémálma című dokumentumfilmet, amely tavaly rengeteg elismerést kapott, és már nálunk is vetítik a mozikban. A film a tanzániai környezeti katasztrófa után kialakult nyomort, kiszolgáltatottságot mutatja be. A tudósok szerint 150-180 ezer évvel ezelőtt itt alakult ki az emberi faj. Az emberiség bölcsője ma világvége-hangulatot áraszt. Tényleg olyan, mint egy rémálom!