Nevet adott Hollónak

Jelenléte azért nem feltűnő, mert nem verődik csapatokba, mint rokonai, a varjak, hanem párosával él, főleg hegyvidékeken, illetve az alföldi erdőkben. Vékony ágakból készített, szőrrel bélelt fészkét sziklafalba, magas fákra rakja. Kora tavasszal fészkel, öt-hat zöldes-kékes, szürkén pettyezett tojást rak. Amíg a nőstény kotlik, hűségesen ül a tojásokon, párja szorgalmasan hordja neki a mezőn szerzett élelmet.
A holló mindenevő, növényeket, magvakat, rovarokat, gyíkokat, kisemlősöket, de még dögöket is elfogyaszt. Szeme, mint a sasé, így ha repülés közben valamilyen táplálékot észlel, nyomban lecsap rá. Ha fényes tárgyat lát, kísértésbe esik, és tolvaj szarkává vedlik. (Nem véletlen, hogy a magyar történelem során sokszor feltűnő hollót Mátyás király címerében gyűrűvel a csőrében látjuk.)
A varjúfélék között ez a legnagyobb termetű madár, testhossza több mint hatvan centiméter, repülés közben szárnyának fesztávolsága megközelíti a másfél métert. (Most, hogy védett, csak zárójelben jegyezzük meg, hogy húsa igen ízletes.) Különleges éneke inkább a károgásra hasonlít. Ha fogságba esik, könnyen megszelídül. Nagyon tanulékony, még beszélni is megtanítható, mint a papagáj. Egykori hazai népszerűségére utal, hogy a nevéből magyar férfi keresztnév is született, ami a naptárban is szerepel. Latin neve (Corvus corax) mögött pedig egy világzenét játszó együttes is rejtőzik.