Sírbemutató a múzeumban

A fiú csontváza mellett lószerszámot és nemesfémekkel díszített értékes tárgyakat is találtak. A nyitott hajkarikák, az aranyozott ezüst övveretek és az aranyozott ezüstszerelékes, ékkő berakásos szablya arról árulkodnak, hogy a fiatalember a X. századi magyar arisztokráciához tartozott, és valószínűleg már nagykorúnak számított. A fiút 902 után temethették el, az időpontot az előkerült pénzérmék alapján sikerült azonosítani. Berengár itáliai uralkodó és III. Lajos német király verette őket 898 és 902 között. Hogy pontosan mikor halhatott meg a fiatalember, a kutatók nem tudják megmondani. Mivel a Duna északi és déli partvidéke 955-ig a német területekre portyázó magyar seregek útvonala volt, bármelyik évben lejátszódhatott a tragédia.
Honfoglalás kori magyar temetőt tártak fel nemrégiben Erdélyben is, Szászváros határában. A leletek arról árulkodnak, hogy a második honfoglaló nemzedékhez, minden bizonynyal a gyulák nemzetségéhez tartozó emberek feküdtek a sírokban. Állandó település lehetett itt, bár a maradványokból arra következtetnek a kutatók, hogy az akkori magyarok még nem adták fel teljesen nomád, kalandozó életmódjukat. A gyulák nemzetségének központja egyébként a Szászvárostól mintegy ötven kilométerre lévő Gyulafehérvár környékén alakult ki. Míg a honfoglalás első nemzedéke idejében a magyarok lovaikkal, fegyvereikkel együtt temetkeztek, addig a szászvárosi sírokból hiányoznak a kardok és az állati csontok.