Komolyra fordult a jövőm

- Felidézné a pillanatot, amikor operaénekes-nőként belép a bécsi Opera étterembe, és az operamániás tulajdonos körüludvarolja?
- Szívesen ebédelek az amatőr operaénekes vendéglősnél, aki nem csupán remekül főz, de szinte mindent tud a Staatsoper művészeiről. Egész nap szól az opera az éttermében, és gyakran odalép a vendégekhez, hogy megkérdezze, tudják-e, mikor készült a felvétel, kik énekelnek benne? Tőlem is mindig érdeklődött, és e beszélgetések nyomán összebarátkoztunk.
- Éppen három éve szerződött a Staatsoperhez. Lehet, hogy amikor tizenhét esztendősen német hotelben mosogatott, takarított és német családoknál bébiszitterkedett, már erre gondolva dúdolgatott operaslágereket a szállodavendégeknek és a bébiknek?
- A rendszerváltás idején a budapesti Toldy gimnáziumban, ahová jártam, nagy divat volt, hogy a szülők hosszabb-rövidebb időre külföldre küldték gyerekeiket nyelvet tanulni. Az operától azonban annak ellenére távol voltam, hogy tanultam operaáriákat, klasszikus hangízlést, mert a tinédzseri szabadosságom nem hozott összhangba a műfajjal. A lelkemnek és a személyiségemnek meg kellett érnie ahhoz, hogy felismerjem és megszeressem az opera összetettségét, teljességét. Tizenkilenc évesen határoztam el, hogy operaénekes leszek. Operaénekesek nem igazán kezdik ilyen korán a pályájukat.
- Már csupán ezért is olyan meseszerű az ön karrierje a külső szemlélő számára.
- Ez a belső szemlélő számára is a csodával határos. Az esélytelenek nyugalmával jelentkeztem a bécsi Operába. Az opera is az a műfaj, melyben az ember megmérettetheti magát külföldön is. Részt vettem néhány más külföldi meghallgatáson is, és bár dicsérgettek, mégsem kellettem. Azt azért nem hittem volna, hogy éppen a bécsi Opera hatalmas háza lesz az, ahol majd tárt karokkal fogadnak.
- Kerényi Miklós Gábor rendező egyszer azt mondta önről, nemcsak csodálatos hanggal rendelkezik, de káprázatos színészi tehetség is. A kérdés így szólna: ugyanezt gondolja?
- Úgy vélem, hogy amikor kezdtem, és hangilag még talán nem voltam igazán rendben, ez segített leginkább abban, hogy színpadra lépjek. Ami Kerényi Miklós Gábor vélekedését illeti, inkább úgy mondanám, olyan szerencsés énekesgenerációhoz tartozom, melynek tagjai tudják, nem elég kiállni a színpadra és szépen énekelni, színészileg is igyekeznek megközelíteni egy-egy szerepet. Szeretek is játszani, örömmel dolgozom rendezőkkel, akik számítanak is erre, akik zenét és színészi játékot egyszerre erősítő helyzetekben gondolkoznak. Szeretnénk megmutatni, hogy az opera komplex, színészi műfaj is, nem csupán zenei.
- Mi lehetne a summázata a császárvárosban eltöltött három évének?
- Most fordul élesbe a dolog, kezdem érteni, miben rejlik e szakma igazi nehézsége. Különösen azután, hogy együtt szerepelhettem Placido Domingóval. Most válik majd el igazán, alkalmas vagyok-e minderre. Ahogy erre kezdek rádöbbenni, úgy csodálom egyre jobban Tokody Ilonát, Marton Évát, Kincses Veronikát, Rost Andreát, Miklósa Erikát, akik a nemzetközi rangjukat ugyanabból a környezetből, sorsközösségből építették fel, ahonnan én is indultam. És nem azért hozom őket példának, mert egy szinten vagyok velük, hiszen ez még a jövő zenéje; ha úgy tetszik, operája.

Névjegy
Keszei Bori Budapesten született, zenei általános iskolába járt. A Weiner Leó Konzervatóriumban végzett 1998-ban, majd ösztöndíjjal Bolognában tanult. A debreceni Csokonai színházban debütált Mozart Don Giovanni című operájában. A Szegedi Nemzeti Színház tagja 1997 és 2001 között, majd két évig a Magyar Állami Operaház szólistája, 2003-ban a bécsi Állami Operaházhoz szerződött.