Kelet híres magyar vándora

Erdélyben, Kőrösön született, 1784-ben. Falujának nevét vette fel - a falu pedig tiszteletére Csomakőrös névre keresztelkedett már több mint száz éve. Diákéveit a nagyenyedi kollégiumban töltötte. Mire végzett, már négy nyelven beszélt. Nyelvismerete élete során csak bővült: tizenhét nyelvet sajátított el.
A székely származására büszke fiatalembert élénken izgatta a magyarság eredete. Németországi tanulmányai során egy olyan elmélettel találkozott, amely szerint a magyarok a Kína északnyugati részén élő ujgurok leszármazottai. Az ifjú Csoma Sándort senki sem tudta eltántorítani régóta dédelgetett álmától, hogy a magyarok nyomába eredjen, és 1819-ben el is indult Ázsiába. Több mint 12 ezer kilométernyi utat tett meg, többnyire gyalogszerrel. Ez ma sem lenne veszélytelen vállalkozás, hát még kétszáz évvel ezelőtt, amikor járványok, rablók, helyi háborúk hátráltatták útján. Örmény ruhát öltött, biztonságot nyújtó kereskedőkaravánokhoz csatlakozott, és újabb nyelvekkel ismerkedett meg. (Ekkor tanult meg arabul, perzsául és törökül). Két és fél évnyi vándorlás után már ötezer méter magas hágókat kellett volna megmásznia, amire nem tudott vállalkozni, ezért visszafordult. A szikh Pandzsáb területén (ma India) találkozott egy angol utazóval, William Moorcrofttal. Ő hívta fel a figyelmét arra, hogy mindenkinek hasznára válna, ha a világ figyelmét eladdig elkerülő, zárt és ismeretlen Tibetnek, e titokzatos ország nyelvének és irodalmának szentelne néhány évet.
Az ötletet érdekesnek találta, és tanulmányozni kezdte a tibeti nyelvet, majd elvállalta egy tibeti-angol szótár elkészítését. Hogy mi vonzotta? Valószínűleg a feladat titokzatossága, különlegessége. Így lett az őshazát kereső Kőrösiből Tibet világhírű tudósa.
Egy lámával - egy tudós buddhista szerzetessel - másfél évet töltött el, és a kolostorban nemcsak a nyelvet tanulta meg, hanem megismerkedett a természettudományokkal, valamint a buddhista vallással, mely mély nyomokat hagyott benne. Egy idő múlva azonban már nem nézték jó szemmel az európai utazó kutakodásait, és a lámának megtiltották, hogy segítséget nyújtson neki. Időközben megjelent egy tibeti-angol szótárral ellátott nyelvtankönyv, amelyet olasz nyelvről fordítottak le. Ennek hiányosságaira rámutatott egy német nyelvész. Ekkor döntött úgy a brit-indiai kormány, hogy támogatja Csoma elhatározását. Végül, hétévnyi munka után, megjelent a Tibeti szótár és a Tibeti nyelvtan, és a két mű meghozta számára a világszintű elismerést, tiszteletet.
Élete további éveiben a szanszkrit nyelvet tanulmányozta, miközben a Bengáliai Ázsiai Társaság könyvtárosi posztját töltötte be Kalkuttában. Kőrösi Csoma Sándor ötvennyolc éves volt, amikor újra Tibetbe indult. Tovább szándékozott onnan utazni, a magyarság eredetét kutatni. A sors közbeszólt: maláriában megbetegedett és meghalt. Sírja az indiai Darjeelingben várja az őt tisztelő utazókat.