Szecsuánban elkurrogták

Színikritikába nem kell feltétlenül aktuálpolitikát keverni, de Brechtnél ez elkerülhetetlen. A német író-rendező ugyanis éppen azt akarta, hogy a nézők a színházban ne katarzist élvezzenek, hanem a sorsukon gondolkozzanak. Brecht akarata ellenére a vendéglősök ellensége lett, mert beszüntette az előadás utáni gondtalan vacsorázást. Ahol jól rendeznek Brecht-darabot, ott a néző gombóccal a torkában jön ki a színházból.
Szabó Máté, a szolnoki előadás rendezője is igyekszik torokszorító gombócot feltálalni, de, jó színházi szakács lévén, a garnírungba könnyen csúszó édességet is csempész. Bár alkalmazza, de csínján bánik az elidegenítéssel és a sokkolással, a szereplőkkel pedig szerethető, esendő figurákat játszat. A kettős szerepre kényszerült, de leleplezett, kurvából lett trafikoslányt is (Sen Te szerepében Gubik Ági) felmenti az előadás végi mennyei bíróság - de megtisztító katarzisra a lelepleződés után hiába vár a néző. Helyette szembesülnie kell a tényekkel: Szecsuánban valakik valamit alaposan elkurrogtak; a potyaleső lusta emberek meg jól rábaltáztak: el kellett kezdeniük dolgozni. Az előadás még egy kérdést nyitva hagy, mégpedig azt, ki nyúlta le a temérdek dohányt, miután köztörvényes vandálok feldúlták Sen Te dohánygyárát.
(Októberi előadások: 11-én, 12-én, 15-én, 20-án, 21-én, 22-én (15 óra), 28-án, 29-én és 31-én este 7 óra.)