Tévéjegyzet

Végy néhány fura fazont, keveredjenek furcsa helyzetekbe, azokban mondjanak "poénos", de legalábbis annak szánt mondatokat; biztos, ami biztos, adj mindehhez bőséggel gépröhögést, hátha egyébként nem venné észre az a bamba néző, hogy mi itten most viccelünk... Ja, és mindenképpen legyen a produkcióban valamilyen kedves állat is. Ha mindezt jól összerázod, filmre veszed, részekre vágod, akkor bizonyára egy úgynevezett sitcomhoz jutsz (a sitcom a szituációs, vagyis helyzetkomikum angol rövidítése), amivel aztán lehet házalni az erre oly fogékony tévécsatornáknál. Sokan szeretik az ilyesmit. Ezt felleljük a nevettetés minden műfajában a vásári ripacskodástól egészen a néha már filozofáló szatíráig. Olyan eszköz ez azonban, mint a fociban a szabadrúgás: ha jól eltalálod, nagy a siker, ha a szögletzászlót töröd el, hatalmas égés. Egy ilyen esetről értekezünk a továbbiakban.
A televíziós szakzsargonban a sitcom azokat a rövid epizódokból álló sorozatokat fedi, amelyek mindig ugyanazon a helyen, ugyanazokkal a szereplőkkel játszódnak. Igazából folyamatos színpadi kabaréjeleneteket látunk, jól-rosszul kitalált kerettörténetben. A műfaj egyik legsikeresebb darabja az amerikai Rém rendes család. Ebben van egy tulok, időnként a nadrágjában vakarászó, keveset kereső cipőárus férj, egy lusta, buta, magát riszáló feleség meg két neveletlen, "beszólós" nagykamasz. (És persze a kutya.) Állandóan froclizzák egymást meg a hozzájuk időnként csatlakozó rokonokat-vendégeket. Az amerikai változatot nálunk is vetítik egy égi csatornán. Lehet finnyáskodni, mélázni, vajon humor-e ez egyáltalán, de hogy népszerű, az biztos. Nem véletlenül: eltalált szereplők, az amerikai kisemberi életforma vérbő paródiája az.
No, ezt a sorozatot gyártatta le magyar változatban a TV2, mégpedig úgy, hogy mindenben követték az eredetit. Olyan is lett: a sorozatmagyarítók szerint az átlagos magyar cipőárus Bándi Sanyi (az eredetiben a Bundy família szerepel) kétemeletes villában él Budapesten, időnként pizzát rendel, és életének egy epizódját fel lehet építeni arra a keserves helyzetre, hogy például a hűtőből elfogyott a narancslé. Aki ezt így elénk tárta, az alighanem a Holdról esett le közénk, és még nem is nézett körül. A forgatókönyvíró-tanácsadó - írja a sorozat hivatalos beharangozója -, a magyar származású Richard Vaczy abban segített az alkotóknak, hogy miként lehetne az eredeti karaktereket a legsikeresebben "hiteles magyar környezetbe helyezni". Kedves Richard, ez nem jött be. Ahogy alighanem a Bándit játszó - uramisten: Jászai-díjas! - Szervét Tibor sem ezt a szerepet teszi majd emlékkönyvének elejére. Úgy tűnik, létezett az az összeg, amennyiért "korpás lett a haja" és hajlandó lett lemenni ripacsba. Esetleg majd meg is vakarja előttünk a lába közét. Az ő dolga, meg a rendezőé. Bándiné, vagyis a magát riszáló Bertalan Ágnes egyszerűen csupán igen-igen halvány árnyéka az eredetinek (Szervét legalább ebből a szempontból a jobbik eset); a gyerekekről pedig csak azért ne essék szó, mert tényleg fiatalok, még megjavulhatnak. A többiek meg... A mi Alfonzónk egykor megmutatta, milyen méltósággal és színvonalon lehet bohóckodni, akár még epizódszerepben is. Itt nem ezt látjuk. Nem lennék meglepve, ha a TV2 saját gyártású "buktái" (lásd legutóbb: Buzera) közé kerülne hamarosan ez a nagyon lebutított utánzat. Addig meg kezemben a távirányító, számon meg a szitkom.