Mit láttunk a színházban?

Kulka elemében van. Röpül, perdül, testben és lélekben szárnyal; ennyire lazának és elevennek még nem láttam a színpadon. A nők és férfiak megnyerésére egyaránt kész színész most nem dolgozik, hanem játszik. Most nem a fegyelmezett színházi munkás, hanem a teljes jelenlétével pezsgő ember, aki szerepét képes belülről átélni és egyben kívülről szemlélve ironikusan idézőjelbe tenni önmagát. A Kossuth-díjas Kulka János Richard Alfieri kétszemélyes darabjában a többször elhagyott férfi szerepét, Michaelt játssza. Sármos mosolya már ismerős, mégis új színeket ad a meleg tánctanár szerepéhez tánclépésekkel és szavaival egyaránt.
A Thália Színház műsorán látható Hat hét, hat tánc című darabot Ilan Eldad rendezte, a producer Orlai Tibor, a koreográfia pedig Király Attila és Cortés Sebastián nevéhez fűződik. Parti Nagy Lajos magyar szövege úgy pörög ki a színészek száján, mintha épp abban a pillanatban gondolták volna először. Az idős nőhöz érkező tánctanár hat hét alatt hat táncot tanít, látjuk, amint a kezdeti gyűlölködés-veszekedés után eltéphetetlenül közel kerülnek egymáshoz.
Lily, azaz Vári Éva fátyolos hangja most mély érzelmekről szól, egy konzervatív életet leélt asszony fájdalmairól, aki most, közel a hetvenhez engedheti meg önmagának, hogy őszinte legyen és végre a saját életét élje, bármennyi idő jut is rá. Bölcsesség és kíváncsiság keveréke elég ahhoz, hogy addig át nem élt nyitottsággal forduljon egy idegen felé, de végül saját lényét értse meg jobban a férfi által mutatott tükörben. Fiatalodik a színen, elfojtott és ki nem élt vágyairól árulkodik a táncórákon, amelyeket unatkozó jómódú asszonyként vásárol magának.
A közönség hálásan tapsol, nevet, állva ünnepeli a két színészt, akiket láthatóan boldoggá tesz a játék. Mai türelmetlen világunkban receptre írnám fel ezt az előadást mindenkinek.

(Legközelebb november 25-én, délután 3 órakor játsszák az előadást.)