Anyanyelvi őrjárat

Elismerem, ez a cím kissé csalóka, többféleképp is érthető. De akik a címben látható kötőjelre is felfigyelnek, azok ezen a nyomon elindulva már könnyen rátalálhatnak írásom valódi tárgyára, sőt talán mondanivalóm lényegére is. Az utóbbit most még nem árulom el, de az írás tárgyát már igen: azt mutatom be, illetve szemléltetem néhány kiragadott példával, hogy ízes, népies, szemléletes szólásainkban milyen gyakran szerepel - méltán! - a látás érzékszervének neve, a szem.
Gondoljanak csak olvasóink csupán az olyan szólásokra, mint kopog a szeme 'nagyon éhes', keresztben áll a szeme 'részeg', majd kisül a szeme 'nagyon szégyelli magát', szemet szúr valakinek valami 'szokatlan vagy helytelen volta miatt feltűnik, rosszallást kelt', hizlalja a szemét valakin vagy valamin 'gyönyörködve, sokáig nézi', továbbá - most már nem is írok értelmezést, hiszen egytől egyig közismert szólásokat sorolok fel - majd leragad a szeme, majd elnyeli a szemével, majd kiesik a szeme, szemet huny valami fölött, szemet vet valakire stb. A sok "szemes" szólás között ott van ez is: szemére hány. Azt jelenti: 'valakinek valamilyen tettét, magatartását rosszallja, hibáztatja, s ezt meg is mondja neki'.
És itt álljunk meg egy pillanatra! A szólások száma több ezerre rúg. Én itt pusztán a szem szavunkat tartalmazók közül idéztem néhányat, az idézésre méltóknak csupán töredékét. Minden szólás dísze, virága a nyelvnek. Nyelvünk virágoskertjét sok ezer szép, színes virág, azaz szólás, szóláshasonlat, közmondás ékíti. Sajnos, egyre növekszik azoknak az "anyanyelvtársainknak" a száma, akik nincsenek tudatában annak, hogy milyen kincs van a birtokukban. Elvesztették fogékonyságukat e virágok iránt; észre sem veszik vagy éppenséggel letapossák őket. Szavaim igazolásául álljon itt példának két olyan sajtóbeli idézet, amely éppen a szemére hány példa mellé kívánkozik.
Íme az egyik: "A történelmi Magyarországgal szemben gyakori vád, hogy elnyomta, elsorvasztotta a nemzetiségeket ..., míg a legutóbbi időkben bírálóink a nacionalizmus fölerősödését olvassák a szemünkre." A szemünkre olvassák? Ez egy tévedés szülte, keverék forma. Lehet valakinek a fejére olvasni valamit, azaz szemtől szembe megmondani neki, hogy milyen hibákkal, mulasztásokkal vádoljuk, és lehet a szemére hányni, vagyis azzal a szólással élni, amelyből épp kiindultunk. A kettőt vegyíteni azonban, ha épkézláb módon akarjuk kifejezni magunkat, nem szabad. És mindjárt idézem a szintén a sajtóból vett másik példát is: "A válasz elutasító volt. Sőt, azt is a szememre rótta beszélgetőpartnerem: ésszerűtlen felvetés, hogy éppen könyvesboltra fájjon az újdonsült könyvkereskedők foga."
Tehát szememre rótta! Az imént idézett öszvér forma mellett most itt van ez a másik, a szemére ró. Ugyanúgy keverék, s így hasonlóképpen hibás, mint amaz. Helyesen ezúttal is vagy szememre hányta, vagy pedig felrótta. Ez utóbbi szó a szemére hány szólásnak egyszavas szinonimája, rokon értelmű megfelelője.
S most már csakugyan következhet a tanulság: egy jó tanács, amelyet ilyenkor, új év kezdete előtt, érdemes megjegyezni. Szólásainkkal éljünk minél gyakrabban, mert azok valóban virágai, ékei nyelvünknek. De eközben - a mi esetünkben a szem szót is tartalmazó szólásaink használata közben - mindig legyen jelen, érvényesüljön a nyelvi helyesség és igényesség szem-pontja is!