Friderika

Friderika anyja kiállt a tornácra, és aggódó szemmel követte lánya útját. A ház előtti árokban tanyázó díszes társaság elhallgatott. A lány nyitva hagyta maga után a kertkaput, és bátortalanul közelített a gyerekbanda felé. Nyakában telefon lógott, tudta, ha bajba kerül, csak az egyes gombot kell megnyomnia - de erre még sohasem került sor. Letelepedett az árokpartra, és figyelni kezdte, mivel szórakoztatja Lajkó Bandi az egybegyűlteket. Néhány perc múlva, éppen jókor, visszanézett: az anyja szigorú tekintettel intett neki, majd bement a házba.
A banda fellélegzett. Lajkó széles mozdulatokkal ecsetelte, milyen képsorokat látott a monitoron, amikor elindította bátyja számítógépben felejtett DVD-jét. Nem volt szívbajos: élethű mozdulatokkal jelenítette meg, mit csinált a benarkózott csaj a lekötözött pasassal. Friderika szégyellősen lesütötte a szemét. Észre sem vette, hogy Bandi is zavarba jött: egy igazán trágár szót elharapott, mert eszébe jutott a közelben ülő kislány. A fiú már majdnem méregbe gurult, de olyan szellemesen sikerült szalonképesítenie a szalonképtelent, hogy a társaság fetrengett a röhögéstől. Hirtelen hálás lett Friderikának. Kitörő jókedvvel folytatta az előadást, és amikor megint olyan részhez ért, az ocsmánynak induló szóból viccesen másikat faragott. Lehengerelte a közönségét. Már Friderika is bátortalanul velük nevetett. Egyedül Szima Tóninak nem tetszett a produkció, mert halálosan unta, hogy mindig Bandi viszi a prímet. Be is szólt:
- Aztán abban mi a jó, hogy ez előtt nem lehet egyetlen rendes magyar szót sem kimondani - bökött fejével alig észrevehetően Friderika felé.
A társaság elhallgatott. Szimáék nemrég költöztek az utcába, és Tóni még nem tudta elfogadni a többiek által már természetesnek vett szabályt: Friderika előtt nem lehet csúnyán beszélni.
A lányok, hogy oldják a helyzetet, videoklipekről kezdtek fecsegni. Majd kitárgyalták, hogy melyik hapsi volt a legszexisebb a tévé tehetségkutató versenyén. Friderika vágyakozva figyelte őket, Bandi csöndben duzzogott, mert kikerült a figyelem középpontjából. Tóni viszont nem nyugodott.
- Mondjátok meg, miért kell befognom a számat ez előtt a kis taknyos előtt - ugrott fel a helyéről, és vészjósló tekintettel közelíteni kezdett Friderika felé.
Bandi felpattant, és elébe állt:
- Hozzám gyere, ha akarsz valamit! - vette vissza peckesen a főszerepet.
Friderika, életében először, úgy érezte, hogy bajba kerülhet. Nem moccant, de észrevétlenül megnyomta a telefon egyes gombját. Édesanyja a házban rögtön felkapta a megcsörrenő készüléket. Amikor a füléhez emelte, kiabálást hallott:
- Hát pontosan azért nem értem, mert süketnéma!
- De Friderikáéknál senki sem beszél csúnyán...
- Hát ez az! Ha úgysem érti a gyerek? Ez egy baromság!
Bandi kivételével mindenki észrevette, hogy a tornácon megjelent Friderika anyja, fülén mobillal. A két fiú már a kislányhoz közel lökdöste egymást. Bandi elvesztette a fejét, és hangosan ráförmedt Tónira:
- Értsd már meg! Az a szerencsétlen hülye anyja nem hiszi el az orvosoknak, hogy a lánya nem hall, és sohasem fog megszólalni...
Az utolsó mondat síri csendben dörgött végig az utcán. Friderika mindent megértett, tudott szájról olvasni. Hátrafordult, és látta, hogy az anyja lehuppan a székre. Leakasztotta a nyakából a mobiltelefont, és elindult az árok vége felé, hogy a békanyálas vízbe dobja. Aztán hirtelen meggondolta magát. Különös, ismeretlen érzés kerítette hatalmába. Boldog volt. A néhány másodperces közös némaságban, először életében, a többiekkel egyenrangúnak érezte magát.