Korbács szemetelésért

Azt gondolnánk, az ókor embere nem vagy alig termelt szemetet. Tárgyait, eszközeit többnyire hosszú, fáradtságos, nehéz munkával állította elő, következésképpen meg is becsülte azokat, nem vált meg tőlük idő előtt. Másrészt a használhatatlanná vált, éghető dolgokat egyszerűen elégette, az elhasználódott vas-, bronz- és rézeszközöket - nagy értékük miatt - újraöntötte. Igaz ugyan, hogy az összetört cserépedény maradványaival nem tudott mit kezdeni, és az is biztos, hogy az építési törmelékkel (a sittel) már neki is meggyűlhetett a baja.
Az a bizonyos hirdetőfal, amelyen az idevágó rendelkezés olvasható, a piactér sarkán állt az ókori városban. Az egykori, a Vezúv által elpusztított Pompeji szomszédságában létesült, a Nápolyi-öbölre néző, csodálatos fekvésű Herculaneum hirdetőfalán - jellemző módon - többnyire választási felhívásokat tettek közzé, amelyeket időszerűségük lejártával egyszerűen levakoltak. Az új vakolatra pedig új közlemény került. Például a szemetelést tiltó rendelkezés, ami igen szigorú volt. A szemetelő szabad városi polgárokat bírsággal, a rabszolgákat nyilvános megkorbácsolással sújtotta.
Az ókori hirdetőfalon megőrződött feliratokat a Nápolyi Egyetem kutatói vizsgálták meg, mégpedig egy olyan különleges módszerrel (az úgynevezett infravörös reflektográfiás vizsgálattal), amellyel sikerült "átlátni" a vakolaton, és kibetűzni a szemetelést tiltó rendelet szövegét. A tudósok szerint ez bizonyíték arra, hogy a gyülemlő szeméttel már az ókori városnak is meggyűlt a baja.