Esterházy Péter jellemzése szerint "ezek a középkori versek (fiatal emberek friss fordításai) még az igenek és nemek teljességéből szólnak". Az első trubadúr, Aquitániai Vilmos herceg egyszerre írt trágár verseket és a hölgyeknek való alárendelődést hirdető, udvari szellemű költeményeket. A szent és a profán tehát együtt jár, és így lesz az élet teljes egész. A szép szerelemmel, a "szenttel" már korábban megismerkedhettünk a Tavaszidő édessége című gyűjteményből, most pedig a profán oldal mutatkozik be Gyulai Líviusz míves illusztrációival. (PRAE.HU Kft.)