Titokzatos mélytengeri lények

Távol a világ zajától létezik egy olyan titokzatos, felettébb különös élettér, ahol nincsenek sem éjjelek, sem nappalok, nincsenek évszakváltozások. Ahol örök sötétségben telik a végtelennek tetsző idő, és parányi fények fel-felvillanása jelzi a mozgást, az életet. A tengermély világa ez az ezer-ezerötszáz méter mélységben kezdődő élettér, amelynek alsó határa 8-10 ezer méter is lehet.
Hihetetlen az a fajgazdagság, ami az itteni élővilágot jellemzi. Noha mindeddig csupán töredékét ismerte meg az ember, ennek alapján is csak halakból 2000-3000 különböző fajt tart számon a kutatás, a baktériumokról, az egyszerűbb szervezetű élőlényekről, a csigákról, rákokról, medúzafélékről nem is beszélve. A sötétség lényei különlegesen fényérzékeny szempárral tájékozódnak, amely rendszerint teleszkópszerűen emelkedik (dülled) ki a testből. Ők maguk is fényt bocsátanak ki, ami kétélű fegyver. Részint ezzel csalogatják magukhoz és szerzik meg a zsákmányt, ugyanakkor némelyek fénye jelzés az ellenségük számára, az így eredhet a nyomukba. A fénykibocsátásnak a párzásban is jelentősége van: a hím és nőstény egyedek egész egyszerűen így találnak egymásra. Mint például az 1500 méteren élő mélytengeri horgászhal egyedei, amelyek jellegzetessége, hogy gerincükből egy nyúlvány emelkedik ki, melynek végén fénytermelő szervecske található. (Baktériumok milliói élnek benne, anyagcseréjükkel állítják elő a fényt.) Ez, mint valami hajlékony rúdra szerelt reflektor, a szépségesnek éppen nem mondható, kerekded alakú hal elé sugározza a fényt. A horgászhal az apró fényforrást saját feje elé lógatja, és a fényt csaliként fel-felvillantva várja az áldozatot. Amikor az elég közel érkezik a szájához: hamm, bekapja. Tengerbiológusok nemrégiben fedezték föl azt a medúzafajt, amely pedig vöröses fényben izzó karjaival vonzza magához a kisebb halakat. Egyébként a legtöbb mélytengeri halnak, mint a horgászhalnak is, igen nagy a szája, mivel rendszerint vaktában kell elkapnia a zsákmányt. Legtöbbjük a tenger fölsőbb rétegeiből a mélybe aláereszkedő haltetemeket falja föl.

Robot kutat
A tenger mélyén kutat az a brit gyártmányú robot, amely nemrég érkezett meg küldetésének helyére, az Antarktisz egyik kutatóállomására. A közel három méter hosszú, másfél méter széles, háromtonnás szerkezet tíz kilométeres kábellel csatlakozik az anyahajóhoz. Eszköztárát nagy teljesítményű lámpák, álló- és mozgóképek készítésére alkalmas kamerák, a tájékozódást (is) szolgáló hangradarok és két távirányítású csáp alkotják, ez utóbbiakkal mintákat lehet gyűjteni a tengerfenékről. A kutatók nagy fölfedezéseket várnak a robot munkájától, annál is inkább, mert a Déli-sarkvidék környéki tenger mélyét mindeddig még senki nem tanulmányozta.
Az ausztrál tengerbiológusok nem érik be a robot "látásával", ők a saját szemükkel akarják tanulmányozni a mélytengeri életet. Ezért olyan speciális tengeralattjáró kifejlesztésén dolgoznak, amellyel egy kilométeres mélységig merülhetnek. Minden bizonnyal különleges meglepetések is várnak majd rájuk a mindeddig háborítatlan, emberi szem nem látta élettérben. Az eszköz kipróbálása az év végén esedékes Ausztrália déli partjainál.